A tárlatot Budainé Hajdú Mónika, a jelmez- és kelléktár vezetője és csapata állította össze, gondosan ügyelve arra, hogy a kosztümök belesimuljanak a környezetbe. A Régimódi történet, a Hamlet, a Három nővér, A rajongók és a Koronázási szertartásjátékban játszó ruhák egy része is látható, valamint Kovács Yvette Alida festményei is méltó helyükre kerültek.

A kiállítást Szikora János és gróf Károlyi György nyitotta meg, aki örömének adott hangot, hogy végre élőben is megtekinthető a tárlat, újra találkozhat a művészet és közönség.

Az igazgató betekintést engedett a jelmezek világába.

Arról beszélt, hogy mennyi rejtett információt tud közölni az adott karakterről a kosztüm, amit visel: „Végtelenül nagy a jelmeztervező felelőssége, amikor például Hamlet anyjának karakterében megfogalmazza ezt a nagyon sötét tónust, ugyanakkor a kis finom berakásokkal közvetít egyfajta csillogást. Ez azért érdekes, mert ezt a kosztümöt a színdarabban Hamlet anyja akkor viseli, amikor a férje temetése van. Annak a férjnek a temetése, akit egyébként ő tett el láb alól. És néhány perc múlva ezt a ruhát a szeretője le fogja tépni róla, hogy bemenjenek az ágyba. Ez a ruha tehát a gyászt jelképezi, mégis ezeknek a berakásoknak a finom játékával jelez valami különös izgalmat, vibrációt, ami ebből az asszonyból árad. Órákat lehetne mesélni még minden egyes kosztümbe rejtett információhalmazról.”

Szikora János és gróf Károlyi György

A jelmezek sorsa az előadások után általában az, hogy a raktárban, egy fogason lógva várják újabb feladatukat, most azonban néhányukkal találkozhatnak még a kiállításon.

Kép forrása: Vörösmarty Színház