Milyen módon törekszik az előadás reflektálni a mára?
Magától adódik a reflexió. Az egésznek a bája és ez értelme veszett volna el, ha a mai világba tesszük át a történetet: ha ma zajlik mindez, akkor miért csak egy tévé van a lakásban, miért nem három készülék működik ? több hasonló kérdés vetődött volna fel. Amikor erről gondolkodtunk, rájöttünk, hogy a darab lényegét borítanánk meg, miközben az üzenete negyven év távlatából is teljesen aktuális.
Az idősebb színészeknek nosztalgikus lehetett visszatérni a hétfői adások világába: ti, fiatalabb szereplők hogyan tekintettetek erre a ?különös? közegre? Kértetek anekdotákat a korról?
Annyira azért nem vagyunk fiatalok mi sem: a tévémacira vagy a tévétornára mi is emlékezünk, valahol számunkra is rejt nosztalgiát a tévé. Ezek a dolgok azonban a játékstílushoz nem tesznek hozzá, nem kellett bennük elmélyedni, ahhoz, hogy az ember értse a darab lényegét. Az adás éjjel-nappal megy, miközben nincs érdemleges emberi kommunikáció ? nem fontos hozzá, éppen milyen műsort adnak.
Konkrét adást, amely ?aha-élménnyel? tölti el a nézőt, megemlít a darab?
A Holdra szállás például megjelenik: azonban annak ellenére, hogy látszólag a tévé körül forog minden, valójában azzal sem foglalkozunk, hogy valaki épp a Holdra lép. Semmire sem figyelünk. Még Jézus Krisztust sem vesszük észre.
Milyen karaktert ismerhet meg a néző az általad játszott Saci személyében? Hogyan változott a viszonyod ehhez a lányhoz, ahogy egyre jobban belemélyedtél a szerepbe? Nagyon örültem Saci figurájának, mert ő egészen más karakter az eddigi veszprémi szerepeimhez képest. Törtető, butácska nő, akinek semmi más nem fontos azon kívül, hogy a férje dolgozzon, és ő szép házban éljen. Annak ellenére, hogy nagyon élveztem, nem volt egyszerű a bőrébe bújnom: nem vagyok harsány és nagyhangú, ezért az elején bátortalanabbul álltam hozzá. Később, ahogy egyre jobban megismertem, belém tudott bújni a kisördög. Ő jön-megy, mint a forgószél: rájöttem, hogy ezt vagy teljes gőzzel átélem vagy sehogy.
A Vidéki Színházak Fesztiválján léptek fel a darabbal szeptember 9-én. A veszprémi közönség ízlését már jól ismeritek, talán számítatok a reakciókra. Milyen érzések kavarognak a színészben, amikor ?idegen földre?hozza a darabot? Nagyon érdekes, hogy Veszprémben mennyire sokféle a közönség, előtte sehol nem találkoztam hasonlóval. Annyira másként reagálnak minden előadásra, hogy gyakorlatilag olyan, mintha minden darabot másik földrészen játszanánk. Veszprém elég művelt, kulturált város, hozzáértő szemek néznek minket. Mégis meglepő néha, hogy mi az, amit nem fogadnak szívesen, és mit tapsolnak perceken át. Szívesen lépek fel új közönség előtt is: más a kihívás, izgalmas, kíváncsisággal tölt el, és mindig jó tapasztalat.
Megkezdődött a 2013/2014-es színházi évad. Milyen szerepekben láthat idén a veszprémi közönség?
Októberben kezdem a próbákat, mivel előtte Egerben vendégszerepelek: a Képzelt riport egy Amerikai popfesztiválról bemutatójára készülünk. Veszprémben először Az éjjeli menedékhelyet próbálom Eperjes Károly rendezésében, majd a Veszedelmes viszonyokban játszom, amelyet Guelmino Sándor állít színpadra, illetve Goldoni A kávéház című darabjában is lesz egy szerepem, ezt Valló Péter rendezi majd.
Széles-Horváth Anna
