Amikor a versenyen kívüli előadás véget ér, a közönség vastapssal ünnepli a művésznőt.
Az emberek kisebb-nagyobb csoportokban kivonulnak a levegőre. Fel kell lélegezni, hisz a dráma sokakban mély nyomott hagyott. Vannak, akik szemüket törölgetve elemzik az előadást. Odalépek egy négyfős hölgytársasághoz, és megkérdezem, hogyan tetszett nekik az előadás, milyen érzések kavarognak bennük.
„Katartikus előadás volt! Pogány Judit nagy színésznő! Úgy gondolom, hogy időskorára még nagyobb lett, mint fiatalon volt. Mondjuk én nem láttam Kaposváron játszani. Ti láttátok?” – kérdezi a többieket. „Én is csak hírből tudom, hogy a kaposvári társulat egykoron nagy műhely volt. De egyetértek: ő és Molnár Piroska is fantasztikus színésznővé vált időskorára.”
„A díszlet remek, jól visszaadja a korra jellemző miliőt. Olyan volt, mintha ismét a nagymamám konyhájában találtam volna magamat a konyhaszekrénnyel és a vizespaddal együtt” – mondja az egyik hölgy. A másik bólogat: „Én ilyen lakásban nőttem fel. És mivel a vezetékes víz nem volt bekötve, a vizet ugyanolyan kék színű ceglédi kannával hordtuk haza, mint amilyen ebben az előadásban szerepelt. Édesanyám 88 évet megért, és ugyanilyen hokedlije és szemüvegtokja volt” – teszi hozzá.
„Molnár Piroskának gyönyörű hangja van, ellentétben Pogány Judittal, aki viszont most elképesztően nagyot játszott. Engem nagyon megviselt nézőként; nem tudom, ő hogy van ezzel.”
Kiderül, hogy a megkérdezettek a MostFeszt törzsgárdájához tartoznak. Szerintük az idei kínálat nagyon jó. Két monodrámát emelnek ki, az egyik a Varga Ádám által játszott és rendezett Túlélő – Szuicid magánakció című előadás, a másik az Egy német sors, amelyben Molnár Piroska szerepel.
Tatabányán nagyon jó dolguk van kulturális szempontból, nemcsak a MostFeszt idején, hanem egyébként is, mondják.
A Jászai Mari Színház aktuális darabjait is nézik és szeretik. A budapesti színházakat is gyakran látogatják; kedvencük a Radnóti, az Örkény, az Átrium és a Rózsavölgyi Szalon. „Négy éve kezdtem el rendszeresen színházba járni, pedig egész életemben szerettem volna. Vágytam rá, de nem volt rá elég pénzem. Ma viszont már megengedhetem magamnak. Amikor a hazafelé tartó éjszakai vonaton a kalauz meglát bennünket, mindig úgy köszön: Jó estét, hölgyek! Megint színházban voltak?”
A közönségtalálkozón Pogány Judit egyebek mellett elmondja, hogy a darab bizony változott az elmúlt tizenöt év alatt. Vannak mondatok, amelyeket már kihagy, mert úgy érzi, hogy a nézők anélkül is megértik a karaktere stílusát, személyiségét, mondanivalóját.
„Rafinált színész vagyok, mert úgy játszom, mintha a világ legnagyobb átélője lennék. És így is van: az egész biológiámat beleteszem. Ha a rongyszőnyegben megbotlom, azt is felhasználom, miközben az összes mozdulat tudatos. A létezés minden tónusára figyelek.”
Sokszor megkérdezik tőle, mentálisan hogy lehet ezt bírni; mi a titka, amikor ennyire erős drámát játszik. Ha a katartikus pillanatok jól sikerülnek, az jó érzéssel tölti el. „Ennek a darabnak például sosincs felújító próbája, pedig már egy éve és hét hónapja nem játszottam. Számomra így izgalmas” – teszi hozzá.
„Minden előadás után van közönségtalálkozó, mert kíváncsiak vagyunk a nézők visszajelzéseire. Olyan előadásokat keresünk, amelyek hatnak a nézőkre, megmozgatják őket. Úgy érzem, hogy az immár hétéves fesztivál megtalálta a közönségét, és mára egy kemény magja is kialakult” – mondja Crespo Rodrigo, a Jászai Mari Színház igazgatója.
„Imádjuk a fesztivált, évek óta visszajárunk. Tavaly az a megtiszteltetés ért, hogy a közönségzsűriben is részt vehettem” – mondja egy helyi házaspár férfi tagja, akiben az Egy német sors és a Kicsibácsi, Kicsinéni meg az Imikém című előadás is mély nyomott hagyott. Az utóbbi darabba a feleség nem tudott belehelyezkedni. Őt inkább azok a produkciók érintették meg, amelyek a férfi-nő kapcsolatokat boncolgatják. „Ki hogyan éli meg a házasságot belülről? Mi az, amiről beszélünk, mi az, amiről nem? Miből csinálunk problémát, miből nem? Mi az, amit otthonról hozunk, abból mit tartunk meg és mit engedünk el? Nagyon jó szembenézés és remek tükör ez.”
A fesztivált az ITT ÉS MOST KÓSTOLÓ nevű gasztronómiai program színesítette.
Az egyik győri médium munkatársaival is szóba elegyedem, akik a fesztivál egész ideje alatt a
helyszínről tudósítottak. Szerintük a programsorozat színvonala kiemelkedő, egyetlen
gyenge előadása sincs.
A szünet után a jelenlévők a nagyterembe vonulnak, ahol a fesztivál utolsó versenyelőadása, a Stúdió K Színház Nero című darabja kezdődik, a főszerepben ifjabb Vidnyánszky Attilával.
A közönségtalálkozón ifjabb Vidnyánszky Attila, a Vígszínház színész-rendezője elmondja: kicsit szorongott és izgatott volt, mert új közegbe került. „De jó érzéssel töltött el, hogy nem éreztem magamat idegennek a társulatban. Öröm volt része lenni a munkának.”
„Szeretjük Attilát, egyből befogadtuk” – mondja Nyakó
Júlia, a Stúdió K színésznője.
Arra a nézői kérdésre, hogy mennyiben volt más ebben a térben játszani, mint a Ráday utcai stúdióban, Spilák Lajos így felelt. „Nehezebb volt, mert a szövegre és az érthetőségre is erőteljesebben kellett koncentrálni. Meg kellett találni a megfelelő hangerőt. A közelség nem zavar, mert otthon is olyan, mintha egy szobában ülnénk. De érdekelne, hogy lehetett-e követni a történetet” – teszi fel a kérdést a nézőknek.
„Abszolút! Nagy hatással van rám a darab, és úgy érzem, hogy rengeteget kell még a látottakon gondolkodnom” – érkezett a válasz a közönség soraiból.
A fesztivál versenyprogramja itt olvasható.
A háromfős szakmai zsűrit Bérczes László rendező, Tana-Kovács Ágnes előadóművész, a Szkéné Színház művészeti vezetője és Molnár Zsófia műfordító, a Színház folyóirat szerkesztőségének tagja alkotta. Tana-Kovács Ágnes úgy véli: erős, színes és műfajilag teljesen különböző előadássort néztek végig. „Bár egy fesztivál és az egymást követő előadások megtekintése nagy koncentrációt igényel, nem fáradtam el. Az előadásokat nem szakmai szemmel, hanem kíváncsi nézőként figyeltem.”
Tana-Kovács Ágnes a tatabányai közönségen meghatódott.
Lenyűgözte, hogy mennyire rugalmasan álltak az előadásokat követő közönségtalálkozókhoz, és hogy szinte mindig teljes létszámban ott maradtak. „A nézők hallatlanul izgalmas kérdéseket tettek fel a közönségtalálkozón, amely ezáltal szinte egy második felvonásként funkcionált.”
| A MOSTFESZT 2021 díjazottjai A legjobb monodráma-előadás: A MI UTCÁNK. Monodráma Tar Sándor novellái alapján. Játssza: Köles Ferenc. Nagybőgőn közreműködik: Szabó Dénes Kornél. Rendező: Szabó Attila. A Pécsi Nemzeti Színház előadása. A legjobb stúdiószínházi előadás: M. Fengler – R. W. Fassbinder: MIÉRT LETT R. ÚR ÁMOKFUTÓ? Tragikomédia. Fordította: Bíró Bence. Rendező: Ördög Tamás. A KVTársulat előadása. A legjobb alakítás különdíját IFJ. VIDNYÁNSZKY ATTILA kapta a Nero – „A semmi nem a tied. Csak a minden” című drámában nyújtott teljesítményéért. Kosztolányi Dezső Nero, a véres költő című regénye alapján a szövegkönyvet Garai Judit írta. Rendező: Hegymegi Máté. A Stúdió K Színház előadása. GUBÍK ÁGI Egressy Zoltán megrázó drámájának hiteles, érzékeny és szuggesztív tolmácsolásáért a MOST FESZT 2021 közönségzsűrijének díját kapta. Egressy Zoltán: NEM, NEM, KÖSZÖNÖM. Monodráma. Játssza és rendezte: Gubík Ági. A KuglerArt Szalon előadása. |
Nyitókép: Nero. Fotó: Vass László
