Ahogy korábban nyilatkoztad: a politikusok emberi arcát akarod megmutatni a POLITIKUSOK című kiállításoddal. Mit gondolsz, mennyire sikerült ez? Mennyire lehetnek őszinték, tudva, hogy mindegyik profi pózoló?
A metódus, amellyel dolgozom, távol áll a hagyományos fotógráfiai módszerektől. Én elsősorban kommunikálok, a fotógép csak egy eszköz. Úgy gondolom, hogy mindenkit sikerült kibillenteni az általános, megszokott pózból. Abban igazad van, hogy profi pózolók, de fontos megjegyezni, hogy ezek a portrék mindenképpen a róluk készült bulvár-, illetve kampány- és imázsportrék között helyezkednek el. Ilyen pózban elég ritkán, sőt szinte soha nem láthatjuk őket.
Ha ez így van, és valóban ilyenek ők, akkor nem lenne célravezetőbb hasonló képeket készíteni ? mondjuk egy kampányhoz?
Ezen én is elgondolkodtam már. Azzal, ahogyan lefotóztam őket, valóban lehetne operálni, hiszen a plakátfotók, melyeket most még többet látunk, nagyon ?műanyagok?, egyáltalán nem őszinte fotók ? ezt azért mindenki látja. Én boldog lennék, ha a világ abba az irányba haladna, hogy ennyire emberközeli fotókat láthatnánk a politikusokról. Az is a célom ezekkel a portrékkal, ezzel a kiállítással, hogy belelássunk a személyiségükbe, hiszen ők nem gépek, nem termékek, hanem emberek, akiknek bizalmat szavazunk egy-egy választásnál.
Mint mondtad: elsősorban beszélgetsz velük, és közben fotózol. Szerinted nem zavarta meg őket, amikor egyszer csak elkezdtél kattintgatni?
Minden fotózást megelőz egy beszélgetés, és ilyenkor a gép már mellettem van. Amikor érzem, hogy eljött a pillanat, akkor elkezdek fotózni. Nem hiszem, hogy bárkit is kizökkentett a kattintgatás. A lényeg, ahogy korábban is mondtam, a kommunikáció, és az, hogy meglegyen köztünk az összhang, illetve hogy partnerként kezeljük egymást. Én így tettem, és úgy érzem, ők is egyenrangú félként kezeltek. Nem tudnék olyan alanyt mondani, akivel ne éreztem volna jól magam. Sőt azt is mondhatnám, hogy most már mindegyik a szívügyem.
Tehát egy fotósnál (is) elengedhetetlen, hogy érdeklődjön az alanya iránt.
A kíváncsiság alapvető, ettől jó egy fotó. Egy Richard Avedon- vagy egy Martin Munkácsy-fotó azért jó, mert mindkét művész gondolkodott és kommunikált. Ez a kölcsönös érdeklődés hiányzik most az emberekből, illetve a politika és a társadalom között sincs meg. Ami most van, az nem kommunikáció, pusztán egyoldalú információátadás. Ezen szeretnék változtatni a saját eszközeimmel ? most épp a fotókkal.
A kíváncsiság már kisgyerekként is megvolt benned?
Igen, meg, csak nem tudott kiteljesedni. Rendkívül hosszú út vezetett el odáig, hogy most már ösztönösen meg tudom élni a kíváncsiságomat. Számos területen kipróbáltam magam az életben, sokáig például szentül meg voltam győződve arról, hogy egész életemben színész leszek. Állítólag a tehetségem megvolt, megvan hozzá, mégis boldogtalannak éreztem magam. Ezért utaztam nagyon sokat, és keresetem a módját, mivel tudom teljes mértékben kifejezni magam. Rájöttem, hogy a fotózással ? ami egyébként egy véletlen folytán jött a képbe.
Hogyan?
Egy barátom szerette volna eladni a fotógépét, így odaadta nekem, hogy használjam nyugodtan ? és a mai napig ez az egyetlen masinám. Csodaszép, nagyon szeretem. A politikusportrékat is ezzel készítettem, és mivel analóg technikával dolgozom, nincs lehetőség a retusálásra. Hozzáteszem: volt olyan politikus, aki kért egy kis ráncfelvarrást, de ezt nyilván nem lehetett megtenni.
London, Los Angeles, Párizs ? az útkeresésedben ezek a legfontosabb állomások. Miért mentél el Magyarországról?
Hét éve egyszerűen csak volt egy pont, amikor azt éreztem, hogy el kell mennem ? pedig megvolt mindenem: színházban játszottam, filmekben szerepeltem, szinkronizáltam. Ennél többet, azt hiszem, egy szakmabeli nem is kívánhatna. Mégis felhagytam mindennel idehaza, megszakítottam a kapcsolataimat, és szinten nulla angoltudással kimentem Londonba. Miután hazajöttem, fél évet voltam itthon, majd megint úgy éreztem, hogy mennem kell. Ekkor kötöttem ki Los Angelesben, ahol nyolc hónapot töltöttem, és filmkészítést tanultam a Lee Strasberg Színházi Intézetben. Itt már nálam volt a fotógép, és rengeteg fényképet készítettem. Azokon keresztül jöttem rá, ki is vagyok valójában ? mely kérdést számtalanszor feltettem magamnak akkoriban.
Los Angeles után Párizsban voltam turistafotós egy amerikai cégnél ? ekkor kezdtem el gondolkodni azon, hogy nagyon szívesen lefordítanám Lee Strasberg A Dream of Passion: The Development of the Method című művét, melyből Los Angelesben tanultam. Szerencsémre nyertem egy műfordítói ösztöndíjpályázaton, úgyhogy miután hazajöttem, elkezdtem a munkát. A könyv, ha minden jól megy, hamarosan meg is fog jelenni.
A POLITIKUSOK már a negyedik önálló kiállításod. Az előző három ezekből az úti élményekből született?
Az első mindenképpen, hiszen az az L. A. Analóg címet viseli, és a kint töltött nyolc hónapot öleli fel. Ennek lényege, hogy európai szemmel miként éled meg azt a teljesen más közeget, amely Amerikában körülvesz. Egyébként nagyon sok mindent köszönhetek annak az időszaknak, ugyanis többek között ott alakult ki a fotós stílusom. A második kiállításom pedig utcai fotókból állt, ezt Békéscsabán mutattam be, ugyanis onnan származom.
A harmadik a Macropolis címet kapta, és főként portrék szerepelnek benne.
A Macropolis négy év alatt készült el, és 13 portrét válogattam ki hozzá. Érdekes, mert ez volt az első kiállításom, amikor azon gondolkoztam, hogy a portré lehet az erősségem. Ennek a tárlatnak az volt a célja, hogy megmutassam a 80-as generációt, amelybe én is tartozom. Nekünk még nem volt természetes az internet, a Facebook ? nem születtünk úgy bele ezekbe a technikai vívmányokba, mint a mostani generációk.
Mi lesz a következő kiállításod témája?
Elképzelhető, hogy annál absztrakt fotók, formák, fények, perspektívák lesznek a középpontban. Los Angelesben például nagyon sok ilyen képet késztettem, mikor elmentünk a város üzleti negyedébe, a Downtownba. Ez a rész éjszaka kihalt, hiszen senki sem lakik ott, és gyönyörű fényeket, színeszeket látni. Az ezekről készült fotókat nagyon szívesen kiállítanám.
A POLITIKUSOK című kiállítás április 9-éig látható a G4 Bisztróban.
