- 1986-ban az Európa Kiadó lépett fel Glastonburyben, 2000-ben pedig a Besh o droM. Ritkán kap meghívást a szervezőktől magyar zenekar.
- Remegek is! Ha van valami, amit az ember el szeretne érni az életében, mert attól lesz élet az élet, na, akkor számomra ez egy ilyen dolog. A hype amúgy nem az én világom, a személyes visszajelzéseket sokkal többre tartom. Berlinben például, a Magyar Ház megnyitóján egy slam poetry esttel léptünk fel, amolyan "háromnyelvű multikulti" előadáson, magyarul, angolul és németül, aztán utána odajött hozzám egy-két arc, hogy ki vagyok, mi vagyok. Na, nekem ez számít igazi elismerésnek.
- Ritka az olyan magyar előadó, akit angolul is jó hallgatni. Éltél valaha külföldön?
- Angol nyelvterületen nem. Négy-ötéves koromban kiköltöztünk Németországba, ott tanultam meg írni, olvasni. A német hasonló az angolhoz akármennyire furcsán hangzik is ez, ami sokat segített, szóval magamtól faltam az angolt, könyvekből, tévéből, dalszövegekből. Valószínűleg jó a nyelvérzékem.
- Az MC-zést elég későn kezdted: 24 éves korod előtt nem álltál színpadon.
- Két dolog volt egész életemben, a kosárlabda, meg a hiphop, ezek pedig nem léteznek egymás nélkül. Versenyszerűen kosaraztam évekig, de nem vettem elég komolyan a dolgot, valahogy egyre inkább a zene lett fontosabb. Összehaverkodtunk Cadik Palikával (Séfel Pál - a szerk.), jártam vele mindenhova, figyeltem, amiket csinált, toltam a szövegeket a zenékre. Aztán egyszer Palika megkérdezte, hogy nem akarom-e magam élesben kipróbálni. Ez körülbelül öt évvel ezelőtt volt. A Kultiplexben Rest In Peace az első stúdiófelvételem közepén belépett Zsolti (DJ Palotai - a szerk.), leült tőlem tíz centire, és nézte, hogy mit csinálok. Aztán a Műcsarnokban egy kiállításmegnyitón kellett előadnom a számot, olyan közönség előtt, akiknek egyébként kevés közük volt a hiphophoz, én meg életemben először léptem fel mikrofonnal.
- Izgultál?
- Nem volt egészen szokatlan a helyzet, mert kosármeccseken játszottam már több száz ember előtt, de azért őszintén szólva majd megfulladtam, szorított a naci.
- Azóta hogyan érzed magad a színpadon?
- Ahhoz, hogy ott fenn állj, kell valami egészséges pojácaság, exhibicionizmus, de már háttérbe szorult a gyerekes öröm, mert nem mindegy, hogy mit nyújt az ember. Amíg a színpadon vagy, valamilyen szerepet játszol. Mindegyik én vagyok, de mindegyik projekt más-más emocionális állapotomat tükrözi. Amikor például a Realistic Crew-val az As It Ownt darálom, a szám végére megbolondulok, a szöveg őrületbe, üvöltésbe megy át, úgy üvöltöm, hogy szinte elpattannak az ereim. Eredetileg ilyen hangulatban írtam a szöveget, ezért a színpadon is el tudok jutni ebbe az állapotba. Ez egyfajta szerep, de semmiképp nem színjáték.
- A Realistic Crew és a Rewind bulik mellett több produkcióban is részt veszel.
- Uno y Medio név alatt pörgünk a Másféllel egy drum'n'bass alapokra írt lemezzel, benne vagyok Cadik Membran nevű projektjében és remélhetőleg hamarosan megjelenik az első lemezünk a Sadant nevű bandával is (a főleg színházi, balett- és filmzenéket jegyző Kunert Péter triphopos zenekara a szerk.)
- A rewindos freestyle egészen mást jelent számodra, mint a dalszövegeid?
- Ha megkaptad a lehetőséget, hogy alkoss, akkor tegyél is valamit a közösségért, vagy önmagadért, de nem a Rewindon kell elmondani az élet nagy igazságait. Ott igazából egy hangulatról van szó, pörgetni az embereket. Nem erőltetem az empirikus filozófusokat. (nevet)
- Kik voltak rád a legnagyobb hatással?
- A Kant- és Jung-féle társaság, bár hozzáteszem, hogy nem vagyok Freud-párti. A költők közül Weöres nagyon nagy cimbora, de mondhatnék még neveket: Goethe, Tóth Árpád, a nyugatos költők. Meg persze sokan a hiphopból, de mostanában már nincsenek rám akkora hatással, közeledem a "saját" utam felé. Minden iromány és zene inspirál, vagy akár egy jelenet az utcán, a metrón.
- Zenére írsz szöveget, vagy az előre írt szövegeket zenésítetted meg?
- Dallamra írok szöveget. Nekem iszonyú fontos az ütem, kell, hogy a beat beszéljen hozzám. Gondolatok, szavak, rímképletek, mindegy, mi jön előbb, egyik hozza magával a másikat. Ebből aztán óriási mennyiség a kukában landol (nevet).
- Mit szólsz ahhoz a képhez, ami a saját szövegeiden keresztül eléd tárul?
- A szövegeimen keresztül kívülről láthatom magam, ami nagyon hasznos. Jó, ha azt látod, hogy fejlődtél, de ha tökéletesen meg vagy elégedve azzal, amit csinálsz, attól kezdve már nem látod önmagad. Nem vagyok olyan pozícióban, hogy másfél évet koncertezzek a dalaimmal, szóval nem unok rá a számokra, de olyan is van, hogy megmosolygom, hol tartottam régebben.
