Egy zenész bizonyára hozzászokik, hogy újra hallgatja és kielemezheti a játékát egy-egy koncertfelvétel vagy lemez segítségével. Most könyvben olvashatják vissza a szavaikat. Meglepő őszinteséggel beszélnek mindannyian a pályáról, a zenekarban élő emberi viszonyokról, konfliktusokról. Érezték, hogy ily módon kitárulkoznak, vagy csak ösztönösen meséltek?
Az őszinteség nálunk a zenéből fakad, minden oda eredeztethető vissza. A zenekarban, ha véka alá rejtenénk a gondolatainkat, akkor előbb-utóbb megtelne a pohár. Egy jó párkapcsolatban is megvan az a kis titkos mezsgye, amelyről csak érintőlegesen beszél az ember, és léteznek azok a vezérfonalak, amelyeket mindenképp meg kell beszélni. Ez a zenekar életében is így működik: hál Isten itt nemcsak érdek- pénz-és dacszövetséget kötöttünk egymással, hanem ténylegesen szeretnénk értéket tenni a közönség elé. Ennek az alapja az őszinteség.
A könyv koncepciójába mennyire szólhattak bele?
A vendégeket, akik beszélnek a könyvben, mi javasoltuk. Valójában a döntés adott volt, és szerencsére széles merítésből választhattunk: nemcsak népzenészek, hanem színész, táncos, rock- és popzenész, zenei író is megszólalnak a könyvben. Az újabb és újabb munkák ugyanis a 25 év során nemcsak megoldandó feladatokat jelentettek, ? a történésekből barátságok szövődtek a legtöbb esetben.
Amellett, hogy jó az emberi viszony, bizonyára a szakmai mérce is közös: így valósulhat meg az érték.
A szakmai minőségről alkotott azonos vélemény elengedhetetlen, de az is biztos, hogy az ember nem egy zenegép, amely mindig ugyanúgy teljesít. Az érzelmek hatalmas mértékben befolyásolják a zenekar életét ? például, hogy mi kerül be a repertoárba. A nagy slágerek is ebből születnek: vagy egy átmulatott éjszaka után jön egy nagy ötlet, vagy épp egy mély érzelmi válság ihlet egy-egy dalt.
A közönség máig tapasztalhatja, hogy érzésből zenélnek. Mégis a tudatosság mennyiben feltétele sikernek?
Nem azért lettünk sikeresek, mert szándékosan egy olyan slágert dolgoztunk át, mint a Most múlik pontosan. Belülről fakadt ez a dal is: addig formáljuk a zenéket, addig gyúrjuk, és addig véleményezzük, amíg mindnyájunknak nem tetszik. Így válik hitelessé. Nem minden megy keresztül a rostán, sok ötletet kidobálunk. Igyekszünk őszintén megjelenni, létezni, fellépni? ez is része a kitárulkozásnak, amelyről beszéltünk.
A népszerűséggel járó plusz feladatokat tehernek érzi?
Brácsásként kevésbé vagyok a frontvonalban, a szólóhangszeres vagy az énekes pozíció azért látványosabb a közönség számára. Mégis elmondhatom, jó pedigrém volt: megtanultam, hogy zenélni örömforrás. Ha a hangszert a kezembe veszem, azt nem munkának élem meg, hanem kifejezésnek, amelybe a szomorúságtól az eufóriáig minden belefér. Az a jó, amikor egy lassú keserves hallatán ugyanúgy fölállnak a gerinc melletti szőröcskék, mint egy virtuóz dallam követően. Ehhez viszont tényleg a zenére kell figyelni: a külsőségek nem fontosak. Ezért nem sorakoznak nálam feltűnő helyen egymás mellett a díjak sem.
Azért egy Kossuth-díj már adhat egy kis nyomást: megfelelést, hogy nem lehet elrontani.
Adhatna, de nem ad. Szerencsére 16 évesen egy olyan flasht kaptam, amely máig táplál. A díjak megerősítenek, hogy jó úton járunk: nem súlyoznak, ösztönöznek, hogy ezt az ösvényt kell tartani. Persze felelősségteljesen. A díjaknál fontosabb a megújulás képessége ? nem kell kibújni a Most múlik pontosan adta bűvkörből, de mást is fel kell mutatni. Örömmel tapasztaltam, hogy idén a november új lendületet hozott: most három különleges nótán dolgozunk, amely meglepő lesz a közönségünk számára. Új hangszínek, új hangzásvilág várható.
Feldolgozásokkal készülnek?
Feldolgozás is lesz, de a népzenei ösvényünket sohasem szeretnénk elhagyni. Mondhatom, hogy az a nagyobb értéke a muzsikánknak. Viszont nem muzeális dolgot szeretnénk létrehozni, inkább egyfajta élő közeget teremteni a népzenével. Ehhez pedig elengedhetetlen, hogy a XXI. században olyan mondanivalókkal fűszerezzük a zenét, amely a mai emberhez szól.
Sokszor meséltek arról, hogy anno, amikor megszületett a feldolgozások ötlete nem mindenki fogadta kitörő örömmel a zenekarból. Ön könnyen tudott azonosulni az újítással? Hallgat más műfajokat a népzenén kívül?
Nagyon sokáig szemellenzős voltam, mint az igás lovak: gyakran a hülyeségeket is megtanultam egy-egy felvételről, mert azt gondoltam, úgy hiteles és autentikus. Az első tíz évem így telt, de szép lassan bővült a látóköröm, mivel elvégeztem egy énekzene, népzene főiskolai szakot, ahol a klasszikus zenéről is átfogó képet kaptunk. Harmincévesen akadtam rá a Kispál és a Borz zenéjére, amelynek máig nagy rajongója vagyok, sőt Bandi (Lovasi András ? a szerk.) szólólemeze, a Bandi a hegyről is az egyik kedvencem. Csodálatos hangulatok jelennek meg rajta, letisztult hangszereléssel. De a Quimby vagy Edith Piaf is bátran jöhet ? mára stílustól függetlenül szeretem azt, ami jó.
Negyedszázada együtt. Tavasszal a Müpában a gyökereikhez tértek vissza az ünnepi koncert keretében. Az Syma Csarnokbeli koncerten mivel készülnek?
Kevés zenekar éli meg a 25 évet, de ha megtörténik, jó szívvel gondol azokra, akik tanították, a mesterekre, akik elindították a zene útján. A májusi koncerten a segítőink, felnevelőink, illetve a népzenész barátaink léptek fel velünk, akik eddig végigkísértek minket a pályán. A december 30-ai koncerten nemcsak autentikus dallamokat, hanem feldolgozásokat is hallhat a közönség, sőt igazi meglepetés fellépőink is lesznek. Ez a koncert régi tradíció: Csík Janinak a születésnapján, amely egyben János nap, évtizedek óta együtt ünnepelünk. Ez a hagyomány a családi rendezvényekből, a kecskeméti barátokkal rendezett közös mulatozásból nőtte ki magát nagykoncertté. Huszonöt év telt el: nem is sejtettük, hogy mára 6000 fős családdal ünnepelünk.
