Még 2014-ben, rögtön az első évadban érdemelte ki az akkor Cseh Tamás Program, ma már Hangfoglaló Program támogatását a Noémo. Milyen szempontból jelentett segítséget ez a pályázat?
Főleg anyagi szempontból jött jól a támogatás. Voltak ötleteink, kidolgozott dalaink, amelyek felvételre vártak. A programban kapott támogatás által sikerült rögzítenünk a dalokat, és elkészítenünk az első videóklipünket. Így 2015 májusában megjelenhetett bemutatkozó kislemezünk Bal-Jobb címmel. Másodsorban pedig marketingértéke is volt a programban való részvételnek.
Hová jutott el azóta a zenekar, mi történt veletek az elmúlt időszakban?
Koncerteztünk klubokban, fesztiválokon. Megújult a felállás, a hangzásvilág. Jelentek meg dalaink és készítettünk videóklipet is. A Levegőt! című dalunkkal pedig idén bejutottunk A Dal című műsorba.
Szakmai kapcsolatok szempontjából volt hozadéka a programnak?
Igen. Amit kiemelnék, az a Gyémánt Bálinttal való közös munka. Volt szerencsénk Bálintot választanunk mentorunknak, aki nyitottsággal, odafigyeléssel, építő instrukciókkal segítette a munkát. Nagy megtiszteltetés, hogy Bálint végül játszott is a lemezen a Kicsi kifli és a Kis utazás című dalokban. Bálinttal azóta is nagyon jó kapcsolatot ápolunk, szívesen lát el tanácsokkal.
Szentendrén lépsz fel legközelebb az ArtKert Fesztiválon. Milyen lesz visszatérni a Hangfoglaló színpadára?
Rég volt nagyon, sok évvel ezelőtt, és sok minden változott azóta? Ez igaz a Hangfoglaló Programra és ránk is... De természetesen nagyon örülök a lehetőségnek és annak, hogy Szentendrén léphetek fel.
Melyek a jövőre vonatkozó terveid?
Az elmúlt fél évben két dalunk jelent meg. Maradt még három rögzített dal a tarsolyunkban, amelyek ősszel látnak majd napvilágot. Ez az anyag az elmúlt időszak lezárása lesz. Utána pedig következik valami teljesen új, ami még csak most kezd formálódni.
Megtaláltátok már a közönségeteket? Hogy érzitek, mennyire nyitottak az emberek a zenétekre?
Azt tapasztalom, hogy a közönség többnyire nagyon nyitott. Inkább az a kérdés, hogy mikor sikerül eljutni azokhoz az emberekhez, akikkel kapcsolódni tudunk. Hogy van-e türelmünk kivárni, amíg a közönséghez eljut a zenénk. A mai információrengetegben ez hosszú folyamat, mindenki ezzel küzd. Nekem is sokszor megfordul a fejemben, hogy mennyivel egyszerűbb lenne valami mást csinálni. Aztán a következő pillanatban már tudom, hogy azt a szabadságot, játékosságot, amelyet a zene nyújt, semmi más nem tudná pótolni. Fejlődésre ösztönöz. Jobb és teljesebb emberré válok a zene által.
