?A ?terminál? végállomást jelent. Egy út végét? Utazások végét? Történetek és életek végét? Az állomás az a tér, ahonnan sok minden kiindul, majd visszaérkezik? Ez alól mi sem vagyunk kivételek. Az általunk kedvelt hősök is fontos állomásokon hozzák meg döntéseiket, és vállalják is azok következményeit. A filmtörténet alkotásaiból úgy válogattam, hogy a terminál fizikai és lelki térként is hozzájáruljon a filmélményeinkhez.?
Mikor a Müpamoziban jártam, kiemeltem, hogy Réz András személye a klub kohéziós ereje. Nos, így van ez a Terminál Filmklubbal és házigazdájával, Bárdos Csaba filmesztétával is, aki már a tájékoztatóul szolgáló plakát szövegével megragadja az embert. Épp ezért döntöttem úgy én is, hogy a következő ?vizsgálati alanyom? a Terminál Filmklub lesz, melynek kéthetente szerdán a KÖKI Terminál ad otthont. Véletlenszerűen választottam szerdát, de azt hiszem, nagyon jól jártam, hiszen augusztus 2-án Gazdag Gyula Sípoló macskakő című filmjével készült a házigazda, aki már a vetítés előtt tartott egy rövid előadást és humorosan megjegyezte, a nyári vetítéssorozat állandó vendége, Seres Sándor ?épp a Balatonon nyaral, így vele kell beérni?, de őszintén szólva ? annak ellenére, hogy nem voltam még Seres-Bárdos esten ? nem volt hiányérzetem.
Még mielőtt elindult volna, Bárdos Csaba felvezette a filmet, melyet 1971-ben készített Gazdag Gyula és melyet már azelőtt betiltottak, hogy bemutatták volna. A Sípoló macskakő az 1959-ben alakult Balázs Béla Stúdió berkein belül született meg, ez a stúdió pedig arról híres, hogy lehetőséget biztosított a fiatal művészeknek a kísérletezésre. ?A mai rendezőnk is itt bontogatta a szárnyait és olyan filmeket készített, melyek valóban provokatívak.? Bárdos ezt nem véletlenül hangsúlyozta, hiszen a BBS tagjai bátran beszéltek a társadalmi problémákról, konfliktusokról és vonták kétségbe a hatalom szavát. ?Volt egy rendszer, az állam, amely meghatározta, milyen keretek között lehet filmet készíteni. Erre válaszul létrejött a Balázs Béla Stúdió, ahol nem volt ritka, hogy már a készítése közben betiltották a filmet?. Példaként Bárdos felhozta Gazdag Gyula első, Hosszú futásodra mindig számíthatunk című alkotását, valamint A válogatást, amelyet szintén betiltottak, és megjegyezte: ?na, innen indult a mai filmünk rendezője?, aki 1971-ben olyasmiről beszélt, amiről nem lett volna szabad.
A Sípoló macskakő azért fantasztikus, mert egy egész rendszer kritikája rajzolódik ki benne ? és mindez egy olyan történetben, mely 2017-ben is beszippantja az embert. Még azokat is, akik csak hírből, illetve a történelemkönyvekből tudják, milyen volt az élet a hatvanas években.
A történet kezdetén több száz fiatal indul vonattal Budapestről Gecsőpusztára, nyári építőtáborba. Elfoglalják a helyszínt, kiválasztják a sátorparancsnokokat, majd felsorakoznak az első zászlófelvonásra és programismertetőre, ahol megtudják: technikai okok miatt elmarad a másnapi munka. És ez így megy jó pár napig, mígnem egyértelművé válik: nincs munka. A felügyelő tanárok ugyan nem árulják el ezt a fiúknak, mégis kibújik a szög a zsákból, és a diákok a tétlenség helyett a lázadást választják. Nincs átgondolt és jól felépített rendszere a történetben megjelenő tábornak, ezért nem is csoda, hogy ?ez a rendszer szétesik? ? fogalmazta meg Bárdos Csaba, aki visszaemlékezett édesapja szavaira is: ha valami, hát a nyári építőtábor értelmetlen volt. Pont erre mutat rá a film is ? hát persze, hogy rögtön betiltották!
Ahogy az eddigiekből is kitűnik, rövid előadásában a házigazda felelevenítette a történelmi, illetve a filmtörténeti hátteret, melynek köszönhetően képet kaphattunk a Balázs Béla Stúdió működéséről, alkotóinak elképzeléseiről, de még arról is hallhattunk néhány szót, mi az a töltőtollkamera elmélet. Engem már ekkor levett a lábamról, de mikor elmondta, mi mindenre figyeljünk filmnézés közben ? és arra is felhívta a figyelmet, rájövünk majd, miért Sípoló macskakő az alkotás címe ?, biztos voltam benne, ebben a filmklubban nem csak egyszer fordulok meg. És ezzel nem vagyok egyedül? Mivel a filmklub kifejezés általában irigylésre méltóan összetartó és jól működő közösséget takar, egyedül is érdemes ellátogatni a vetítésekre, most azonban úgy döntöttem, elviszem magammal filmkedvelő kolléganőmet is, aki legalább olyan jól érezte magát, mint én, szóval bátran jelentem ki: a Terminál Filmklubot az is nézze meg magának, aki ? akárcsak a kolléganőm és én ? messze lakik a KÖKI-től!
Ha valaki máris kedvet kapott, itt találja a programot!
Tóth Eszter
