Jókai karácsonya
Szinte már társadalmi normaként tekintünk arra, hogy karácsonykor, Jézus születésének ünnepére készülve bizonyos szavak a téli időszakban kihangsúlyozódnak. Talán decemberben mondjuk ki és írjuk le legtöbbször a szeretet, a család, az összetartozás és a hit fogalmakat. Azt is gondolhatnánk, álszent tulajdonsága ez az embernek, Jókai Mór írásain keresztül viszont rájövünk: mindenki sóvárog a szeretetre, s talán még inkább vágyik a szeretet átadására – ilyenkor megpihen a lelkünk, egy kicsit jónak, boldognak érezhetjük magunkat.
„Milyen áldás van e házon. A gyermekek mind oly szépek, oly épek, a szülők oly vidámak; fény, gazdagság nincs házukban, de van jólét és megelégedés” – írja Jókai A karácsonyi dolgozó című novellájában. Már az író korában, a 19. században is párhuzamba állították az anyagi gazdagságot a boldogsággal, s a valódi gondtalanság elsősorban a szeretetben volt keresendő. Karácsony tájékán pedig ez a szeretet még magasabb lépcsőfokokra mászott fel, utat mutatva a Kánaán, a mindenkori üdvösség felé. De mi történik karácsonykor az 1800-as években? Talán valami olyasmi, amiről a nagy prózaírónk is beszámol a fentebb már említett novellájában:
„Földmíves, napszámos elhagyja munkáját szent karácsony napján; kovács pörölyétől, szabó ollójától pihenést ad magának; gazda nem hajtja e napon munkára cselédjét, kereskedő bezárja boltját, hivatalnok szünetet tart országos dolgokban, s mennek mind a templomba, az Isten színe elé, imádkozni, számot adni, ki mint teljesíté, mire hivatva volt: földmíves, napszámos, kézműves, kereskedő és hivatalnok.”
A Corvin Kiadó gondozásában nemrég megjelent Jókai karácsonya című kötet tizenhárom történetet tartalmaz Király Levente válogatásában. A könyv hátoldalán a következőket olvashatjuk a kétszáz évvel ezelőtt született író művei apropóján: „Manapság leginkább kötelező olvasmányként találkozunk vele, valószínűleg kevesen veszik le a polcról egy-egy regényét csak úgy, a maguk szórakoztatására.” Reméljük, tévednek a könyv szerkesztői, s Jókai írásai, novellái és regényei végigkísérik mindannyiunk életét. Nemcsak azért, mert remek alkotásokat hagyott ránk örökségül a tollforgatók mestere, de azért is, mert az olvasmányélmény mögött elrejtőzik még valami: a megismerés lehetősége. Jókai karácsonyát olvasva megismerkedünk a 19. század emberével, cselekedeteivel, vágyaival, hagyományaival. Kiderül az is, milyen lehetett a karácsony a királyi családban, hogyan ünnepeltek a szegények, s miként a művészek, de még azt is megtudjuk, hogyan gondolt Jókai a magyarságra, a magyar nyelvre, s hogy mi történt – karácsony ünnepén egy lélekemelő szertartáson – Buenos Aires pogány népével.
A mára kialakult karácsonyi tradíció – a feldíszített fenyőfa, az ajándékozás és a jellegzetes menüsor – Jókai korában kezdett elterjedni, így az ő történeteiből azt is megérthetjük, mit jelent ebben a karácsonyi burokban a jóság, s mit jelent az ellenszenv. „Nagyon szép éneket tudok ám; erre a napra tartogattam, karácsonyi ajándéknak” – mondja a kilenc gyereket nevelő özvegy apa. „Ti, kik vigadtok s örültök szent karácsony napján, emlékezzetek meg azokról, akik éheznek és szomorkodnak!” – szólít fel bennünket maga a szerző A koldusgyermek című karácsonyi történetében.
Novellák, regényrészletek és korrajzok – Jókai karácsonyélményeibe bepillantva arra a magyarságra, azokra a tapasztalatokra és értékrendre látunk rá, mely ugyan már kétszáz éves, de máig meghatározó a mindennapjainkban. S az persze csak hab lesz a tortán, ha ezzel a Jókai-könyvvel kívánunk boldog karácsonyt szeretteinknek.
