Foglaljon helyet ön is Gryllusék asztalánál!

Vannak kivételes alkalmak, amikor egy család mindenkit meghív, mert annyi a történet, hogy azokkal másokat is meg szeretnének kínálni. Berka Attila könyvében tökéletes a teríték, de ez nem jelenti azt, hogy a hófehér abrosz ne gyűrődött volna meg néhány helyen, de ezt a családtagok nem is titkolják el, és ebben pont ez a jó.

Már a kötet elején kiderül, hogy volt egy unokatestvér-házasság a család történetében, a nagyapa és a nagynéni között, bonyolult ez, ahogy bonyolult és terhelt volt maga a 20. század is. Ezek a történetek, illetve ezek füzére – mint egy asztali dísz a terítéken – minden tévés szerkesztő álma. Hogy ebből mekkora műsor lehet!

Onnan indulnak a nagy Gryllus-mesék Vilmos és Dániel elbeszéléseiben, hogy volt egy bizonyos nagypapa, annak egy testvére, a Pali bácsi, aki Habsburg Ottó nevelője volt, egy ideig kinn élt Madeirán, a Habsburgok között.

Samu több mint negyven színházi, film- és rádióprodukciót komponált számos országban, néhány dalát Palya Bea és zenekara előadta 2009-ben, a Carnegie Hallban. A teríték mögött tehát ott egy képzeletbeli dicsőségfal is, de a családtagokban van annyi elegancia, hogy a meséik közben nem a díjaikat fényesítik, hanem családi történeteket mondanak el.

Szóval, itt van a két nagy mesélő, Vilmos és Dániel, de ott vannak a fiatal Gryllusok is, például Dorka, aki higgadt, bölcs anya lett, aki szerint a világ egyre jobban pörög, a vonatunk túl gyorsan szalad, és leginkább arra kéne figyelnünk, nehogy elveszítsük a lelkünket. Íme, itt egy nagy család, Alma, Vilmos lánya, Ábris (2012-ben végzett a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem tervezőgrafika szakán, ahol 2015 óta tanít is. A FOR. zaj-techno formáció tagja) és a már említett Samu is, itt vannak a Gryllusok, akik úgy léptek az élet színpadára, hogy a lakásukban három zongoraszék volt, és ha úgy jött ki a lépés, a család korálokat, kórusműveket énekelt az otthon melegében.

Az utcájukban lakott annak idején Gerő Ernő, Farkas Mihály és Ferencsik János is, és hogy a történelem mennyit igazított az életükön, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy Vilmost elsőben nem vették fel a Lórántffy Zsuzsanna utcában található hírneves általános iskola zenei tagozatára, pedig már hatévesen csellózni is tudott. A bátyjáról, Daniról ugyanis kiderült, hogy hittanra járt. Aztán édesanyja mindezt elpanaszolta a Kossuth-díjas munkás káder főnökének, aki indulatosan bement az iskolába, panaszt tett, és másodiktól már fölvették.

Szarajevóban ellopták a Kaláka hangszereit, v. ö.: Varsóban elveszett a Somló, de megtudhatjuk azt is, hogy Dániel még Benkő Dániellel is játszott egy formációban, és föllépett velük Sass Sylvia is. A kötet, ahogy kell, tele van fotókkal, mégis, a sok kép ellenére – melyek egy része színes – is egységes a könyv színdinamikája, remek az arculata. Nem egy afféle alibikötettel van dolgunk, hiszen a rengeteg történettel leszünk gazdagabbak, amelyekhez kapunk néhány jó ritmusban elővett képet is.

A kötetet Gryllus Ábris tervei alapján tervezte és tördelte Karcagi Klára, a kiadvány kimondottan dekoratív könyvtárgy, a feladvány inkább az volt, hogyan lehet a borítót megtervezni úgy, hogy a kötetnek hat főszereplője van. Hol legyen a fókusz? A tervezők ezt is remekül megoldották, minden megszólaló szerepel a coveren, mintha csak egy előszoba falán néznénk a bekeretezett képeket. Grylluséknál az a jó, hogy még egy egyszerű szakácskönyvhöz kapcsolódó jó tanács is felér egy életbölcsességgel.

Az utolsó, A Gryllusok kedvenc ételei című fejezet így kezdődik: Amit egyszer beleraktunk az ételbe, azt onnan már nem lehet kiszedni, tehát jobb az ízesítést, sózást közbenső ellenőrzés mellett végezni. Így vagyunk a nagybetűs élettel is. Amit egyszer megcsináltunk, az már megtörtént, érdemes óvatosan bánni a fűszerezéssel. Kóstolgatni kell folyamatosan, kóstolgatni, ahogy Berka Attila könyvét, a Gryllusok – Egy család történeteit is, majd leülni az asztalhoz, ahol vendégül láttak minket, olvasókat is.

Berka Attila: Gryllusok – Egy család történetei
Corvina
9990 Ft, 280 oldal