Tegyük pontosabbá a tényeket. A zentelki?kalotaszentkirályi régi vízimalom egy időben Csiki László tulajdonát képezte, kedves fészke volt. Amikor el kellett adnia, jó gazdát keresett, akit a Kántor és a Zsigmond?Tőkés családokban talált meg. (Az átadott tárgyakról terjedelmes lajstromot is készített. Gyűrött, vastag papírra, kék kariókával. Hiába, ?Egy író lakása, melyben nincs írópapír??) Az író, irodalomtörténész, szerkesztő Kántor Lajos ? mint a malom új, gondos ura ? Csiki szellemét sem érezte távozni a Kalotából levezetett víz mellé emelt ? mára százévesnél öregebb ? épület falai közül. Amikor az évtizedekkel korábban a diktatúra szorongatása elől Magyarországra áttelepült Csiki 2008. október 3-án (két nappal hatvannegyedik születésnapja előtt) budapesti otthonában hosszas betegeskedést követően, de váratlanul elhunyt, szinte azonnal jelentkezett a késztetés: Kántor, a hét esztendővel idősebb barát hamarosan megkezdte négy évtizedes barátságuk regényes mérlegkészítését. A teljes életműre is pillantva főleg azt vette számításba egyszerre személyes és történeti távlatú krónikájához, ami az általa régóta belső munkatársként ismert, majd 1990-től főszerkesztőként irányított orgánum, a Korunk lapjain látott napvilágot, illetve kötődött a lap kezdeményezéseihez (kiállításokhoz, kiadványokhoz).
A Barátom a malomban tehát egy ? polémiával kezdődő ? hosszú barátság lenyomata. Dialógus a munkáját mind a mai napig romániai, erdélyi környezetben folytató irodalmár és az új életet kezdve Magyarországon boldogulni próbáló író, költő között. Kettejük (sokszor egymásra vonatkozó, kapcsolódó) művein, írásain, levelein kívül más dokumentumok is beágyazódtak a pulzáló szerkezetű, részben antológiaszerű könyvbe. Lászlóffy Aladár-vers. Mircea Dinescu költeményei, az épp Czábár László szerzői nevet használni kényszerülő Csiki fordításában. A képzőművész barát, Tettamanti Béla malombeli látogatásainak üzenő cetlijei (a kötet Tettamanti illusztrációjával és borítórajzával jelent meg a Noran Librónál). Buda Ferenc verse, melyhez még Csiki adta a tematikus ösztönzést: mit írna a költő tíz év múlva. Jön a jövő a négy Buda-szakasz címe. Jön a múlt: torlódik, formálja és értelmezi magát Kántor könyvében. Egészen addig, míg Kántor egyik fia és Csiki filmes alkotótársakká válnak; egészen addig, míg Csiki kiadja kései kiváló munkáit; egészen addig, míg a 2008. október 2-ról 3-ra virradó éjszaka ? újra, immár spirituálisan is föltéve a ?Hova haza? kérdését ? nem zárta le a valóságos, földi íróbarátságot.
Mutatkozik némi belterjesség az erdélyi magyar irodalom újabb évtizedeinek, dilemmáinak hosszmetszetét is nyújtó műben. Kántor ugyan feloldja a beceneveket, körülírja a tényeket, segít az olvasónak, de arról nem szólhat részletesen, ki volt és mit jelentett (az ő számára különösen) Szabédi László, kire, mire, miért vonatkoznak csak sejtetett kritikai megjegyzések, mikor miként alakultak a román és a magyar irodalom kölcsönös pozíciói, milyen személyes indokok, gyarlóságok játszottak bele egy-egy írótárs (Csiki sem kivétel) vesszőfutásába. Az írói igényességgel formált-szerkesztett Barátom a malomban legtermékenyebb megoldása a Mikes Kelemen-i levélhagyomány ?Édes Néném!? megszólításának derűs-fájdalmas átvétele, majd az ?Édes Öcsém!?-be való átsimítása. Kitűnő az intarziásság, a néha nem is rövid idézett szövegek applikálása.
Személyes hangon kezdtem e személyes hangú kötet bemutatását, ekként is fejezem be. A nálam valamelyest idősebb Csiki baráti figyelmét annak köszönhettem, hogy a szintén erdélyi származék Tömöry Péter kecskeméti Nagypapa látni akar benneteket-rendezésekor magam is forgolódtam egy keveset a próbák körül, majd írtam is az előadásról. Érthető tehát, ha a Csiki más drámáival irodalomtörténetileg is hézagpótlóan foglalkozó Apák és fiúk a színházban című fejezet és kapcsolódó részei ragadtak meg leginkább; s a 2000 utáni időszak szorongatottsága.
Legyen az utolsó szó Csiki Lászlóé. Kántor teljes terjedelmében citálja Barátom, ha volna, szólna című versét, mely Sz. D.: Szilágyi Domokos emlékére íródott, s utolsó négy sor így fut egymásra a páros rímekben: ??egy másik test, elúszó könnyű hab, / másik álom, nehéz hatalmasabb ? / óriássá növeszt ízenként a mámor, / mielőtt végleg kiöklend magából?.
A költemény az 1996-os Lépések, kopogások kötetből való. Ez az, amelyet tizenkét év késéssel ? a megköszönés lehetőségét végképp lekésve kaptam Csiki Lászlótól.
