Telitalálat a műsorvezető
A főszereplő-választás tökéletesre sikeredett, igaz, Thuróczy Szabolcstól nem idegen a műfaj, tudniillik a Spektrumon futó Tabukról tabuk nélkül és a Tiltott zónák házigazdájaként lépett fel a közelmúltban. Noha a színész jogot végzett, teljesen kívülállóként képvisel minket, nézőket a rendőrségi akciókon, intézkedéseken. Szó szerint civil. Hitelesek belső monológjai, amikor tájékoztat állapotáról, gondolatairól, amik tulajdonképpen összemosódnak a narrációkkal, miáltal azok messze túlnőnek a hangalámondáson.
A rendezők (Arányi Vanda, Putz Attila, Szikszai Ottília, Albert Piroska, Vikárius-Horváth Szilvia) kihasználva, hogy műsorvezetőjük színész, rendre valós szituációkba helyezik. Mint a felismertetés esetén, amikor kiderül, mennyire felületesen azonosítunk valakit az üvegfal mögül. Annyira telibe találták a stílust (technikai rendező-vezető operatőr: Vikárius Árpád, producer: Vikárius-Horváth Szilvia, vezető vágó: Szekeres Zoltán), hogy a beállított jeleneteket kizárólag az „Illusztráció” felirat választja el a dokumentum jelenetektől. Például ahol a Célkörözési Osztály rendőrei, a BRFK „fejvadászai” becserkésznek egy fegyveres garázdát, aki „pucolós”, s aki maga Thuróczy Szabolcs. Itt ezt poénra vették, mivel elmaradt a felirat.
Efféle beszédes adatok, tények mellett kellő ismeretterjesztéssel szintén szolgálnak a Budapesti Rendőr-főkapitányság egyes osztályait bemutató epizódok. Az elején mindjárt kapunk némi poligráftörténetet, miközben a műsorvezetőt hazugságvizsgálatnak vetik alá, amelyen, miként előre megmondták: megbukik, mert tódításkor összehúzódik az ember alfele. S lőn.
Az igazi rendező a való élet
Természetesen a spontán, valódi, éles akciók viszik a mozit. Ezekben Thuróczy Szabolcs egyfelől jó riporter, másrészt jó realityszereplő. Ösztönösen kombinálni kezd a vonatbalesetnél: „szatyorral a kezében nem lesz senki öngyilkos.” Nos, ebben tévedett, s mikor ez kiderült, elkapják az események, az érzelmek, belegondol, milyen lehetett, ahogy a fejét a sínre hajtotta az áldozat. „Figyelj, Szabi, ott az emberünk feje” – mutat a távolba a gázolás helyétől a helyszínelő rendőr, aki később az áldozat levágott kezére, a vonatkerékre tapadt agyvelőre hívja fel a figyelmet. Na ja, ő a munkáját végzi.
Melyikőnk tudná kivonni magát a tragédiák hatása alól? Mint mikor reggeli riasztásra indul a stáb, és a vízirendészetet kísérve belecsöppennek a tavaly májusi verőcei kishajóbalesetbe, szonárral kutatva a tetemek után. A valóság gondoskodott a Bevetési Osztályt ismertető rész izgalmáról is, ahogy egyik „küldésből” a másikba száguldoztak.
Mélységesen megértem Thuróczy Szabolcsot, hogy az egekbe ugrott az adrenalinszintje, magam is írtam riporterként rendőrségi cikkeket, voltam bevetésen. Nem gyenge, amikor a forgalommal szemben rohan az autó százhetvennel, és a környező házfalakról verődik vissza a villogó fénye, majd a feszült csend, amint a kihaltnak tűnő házat megközelítjük, ahonnan a bejelentés érkezett.
Ahogy a Kábítószer-bűnözés Elleni Osztály nyomozói hajnali négy órai bevetésén egyszerre kilenc helyszínen ötven rendőr igyekszik lezárni az egy éve tartó nyomozást. Sikerrel. A stáb pedig elcsípte az egyik legnagyobb hazai drogfogást: 900 gramm marihuána, 2200 gramm kokain, 4400 gramm amfetamin, 23 liter amfetaminolaj és 800 gramm hasisgyanta.
De ott voltak akkor is, amikor a Gazdasági Bűnözés Elleni Osztály rendőrei, egyesztendei előkészítést követően, egyszerre tíz helyszínen csaptak le pénzmosás miatt, strómanoknál, akik bankszámlákat nyitottak, így tisztára mosva kétmilliárd forintnyi bűncselekményekből származó pénzt.
Az egyik legfelemelőbb jelenetsorban a motoros zsarukkal folytatott ismerkedő beszélgetésnek riasztás vetett véget, mert az M3-as bevezetőjéről a kocsiban szülni készülő kismamát az Uzsoki Utcai Kórházba kellett kísérni. Nagyon profin feldolgozták, ahogy felvezetik az autót, hogy Jeromos megfelelő közegben jöhessen világra, amiről a forgatás legvégén, vágóképezéskor értesültek.
Zsarunak lenni hivatás
A produkció igazi főszereplői a rendőrök. Valódi hősöket látunk munka közben, nem hősnek beállított embereket. Ha csupán röpke bepillantást enged a sorozat az életükbe, az világosan kiderül, milyen kemény munkát végeznek. Nem puszta munka ez, hivatás. Idegfeszítő, embert próbáló HIVATÁS. Így, csupa nagybetűvel. S élik mindennapjaikat értünk, hogy mi nyugodtan aludhassunk, közlekedhessünk, internetezhessünk, vásárolhassunk, szórakozhassunk, pihenhessünk, sétálhassunk gyermekeinkkel, hogy a bűnözők kikerüljenek a társadalomból. Tényleg szolgálnak és védenek.
Kutya és gyerek a siker záloga
Kedvenc részemet hagytam a végére. Közismert, régi recept színházban, filmen, televízióban, hogy a kutya és a kisgyerek felléptetése a siker záloga. Bevallom, nekem bejött a Bűnügyi Kutyavezetői Osztályt bemutató epizód. Úgy vagyok vele, mint Thuróczy Szabolcs: nagyon szeretem a kutyákat. Szabolcs bátran sétált a kennelek közt és simogatta a tiszteletet parancsoló ebeket, amíg Stein Mária rendőr alezredes, főnyomozó el nem vezette, mondván: nem szokták hagyni magukat simogatni, s nem is helyes ezt tenni.
Aztán megismerhettük Mária társát, Jollyt. Akinek gazdájával saját YouTube-csatornája van.
Egy futó pillanatra láthattuk Rambót, az Ukrajnából menekített, majd Deskó Gyula rendőr alezredes által örökbe fogadott német juhászt, aki fél fülét a harctéren veszítette el.
Végezetül következzék a kritika: túl rövidek az epizódok. Felteszem, nem én lehetek az egyetlen, aki kétszer ennyi ideig elnézte volna a Budapesti zsarukat.
