Két nővér gyerekként elszakad egymástól, az egyik az erény útjára lép, a másik megmerítkezik a bűnben. Az egyik megnyomorított senkiként végzi, a másik Európa legbefolyásosabb asszonya lesz.
Sade elhallgatott szerző. Üldözték, elzárták, betiltották. Kétszáz évig a perverzióval és az őrülettel azonosították. Egy betegségtől mindenképp szenvedett: grafomán volt. Megállíthatatlanul írt a birtokán, különböző börtönökben, majd elmegyógyintézetekben. Utoljára éppen a Nouvelle Justine miatt tartoztatták le.
Kálmán Eszter rendezése ismét a történet és látvány viszonyát vizsgálja: ?A történet erősen narratív, epizodikus. Ez megsegíti a képekben való gondolkozást. Az egymást követő képek rengeteg elemből állnak össze, a videó, a fény, a jelmez, a mozgások, a zene és a szöveg egyenrangú alkotóelemek. Ahogy az őket összekötő ritmus, a történet hömpölygése is.?
Kovács Bálint, az Origo Egyfelvonás című blogjának kritikusa így írt Kálmán Eszter új előadásáról: ?Az egész előadást a folyamatos ellenpontozás működteti és tölti fel feszültséggel; az, hogy miközben a lehető legdurvább témák kerülnek terítékre, az előadás módja a lehető legkevésbé komoly. Az operaként végigénekelt darab dallamát a nyolcvanas évek legnagyobb popslágereinek prüntyögő szinti-átiratai adják, s a rájuk írt, egyszerű rímképletű dalok megfogalmazása is sokkal inkább vicces, mint maró, de nem ritkák a paródiákat idéző szótagszaporítások, sem pedig a helyzeteket vagy jellemeket kifigurázó eszközök használata sem. Sajátos módja ez a fogalmazásnak, de remekül működik - mert a komolytalanság nem csak könnyedséget, de öniróniát, a magasztos tanulságközlési vágy kigúnyolását, egyúttal mindezek mögött mégiscsak valamiféle zord tartalmat fed el.
?Kálmán Eszter legfeljebb az előadás felét bízza a szavakra, velük minimum egyenrangú a vizuális és muzikális összkép. A rendező a Trafó színpadát fátyolszerű függönyökkel tagolja többszintűre és a korlátozott láthatóság miatt kissé misztikusra; a fehér függönyök pedig a folyamatos vetítés vásznaiként szolgálnak?.? (Kovács Bálint, origo.hu)
A darab látvány- és zenei világán túl a Juhász Dóra által tervezett jelmezek varázsolják egyszerre meséssé és a groteszkké a Justine című előadást. A két testvér szerepében Gergely Katalin és Gera Marina látható. Gergely Katalin a szemérmes és erényes Justine-t alakítja, míg ?Gera Marina magabiztosan hozza ugyanazt a szerepet, amit a sokadik rendező lát meg benne: királynői fölénye, sokjelentésű mosolyai persze most is hatásosak?. Andrássy Máté pedig lenyűgöző énektudásról tesz tanúbizonyságot a darabban, amellett, hogy nőgyűlölő karaktereit is változatosan formálja meg.
Kálmán Eszter drámapedagógiát és fotózást tanult itthon, performansz-rendezést és látványtervezést Angliában, a University of Bristol hallgatójaként. A Katona József Színházban töltötte szakmai gyakorlatát, fordít, rendez és díszletet tervez a Merlin Színházban és más független előadásokban. Hamupipőke című rendezésében, amelynek 2012 márciusában volt a premierje a TRAFÓ-ban, élő színészek helyett a látvány varázsolta el a nézőket és szőtte a darab cselekményét. Új darabjában, a Justine-ban már nem csak a jelmezek, hanem a színészek is beszélnek, ugyanakkor Kálmán Eszter ez alkalommal is a látvány és szöveg közötti arányokkal kísérletezik. Hol veheti át a kép a szó szerepét? Hol mondhat mást? Hol mondhat többet? És hol ment meg minket a szó attól, hogy látnunk kelljen?
