Kabarézsidók és karikatúra-melegek - SZAUNA PÁRIZSBAN

Egyéb

Aligha lesz kritika a fiatal francia rendező, Mikael Buch első filmjéről, a Szauna Párizsban-ról, amelyben ne bukkanna fel Aki Kaurismäki neve ? annak ellenére, hogy a két alkotót egy napon sem lehetne említeni. Mert bár Buch aligha tagadhatná le, hogy hatással volt rá a legendás finn, jó tanulónak semmiképp sem tűnik: ami Kaurismäkinál bájos, az Buchnál bárgyú, ami ott vicces, az itt nem az, na és persze ami ott egyedi, az itt csak kaurismäkis. A Szauna Párizsban hangulatán mégis visszaköszön valami a mester rosszabb napjaiból ? és ez még a legjobb, amit el lehet mondani róla.
 

Egy Finnországban élő, zsidó családból elszármazott meleg fiú, Ruben egy paródiának is hiteltelen jelenetben 199 980 eurót kap (vagy szerez, ahogy nézzük) egy falubeli bácsitól. Az aktust körülvevő félreértések miatt Ruben és férje szakítanak, s a fiú hazamegy Párizsba Pészachot ünnepelni. Otthon aztán egy partiban rámászik a család régi jó barátja, a tekintélyes Goldberg úr, aki nem csak Rubennek vall szerelmet, de az időközben a szakítást megbánva Párizsba utazó férjnek is, és akkor a családegyesítő börtönbüntetésről például még nem is beszéltünk.

Az tulajdonképpen egészen meglepő, hogy bár a filmnek több rétege van, mégsem találni benne semmi dicséretre méltót. Egyszerű vígjátéknak csapnivaló, amennyiben ? kezdjük ezzel ? viccei legjobb esetben is fárasztóak. (Hogy milyen akkor a legrosszabb eset, találja ki mindenki maga.) Konfliktusai kiszámíthatóak, megoldásai nyilvánvalóak, a happy end tökéletesen biztos, egyszóval nincs benne semmiféle izgalom.

 

?Meleg filmnek? vagy ?zsidó filmnek? viszont szintén igen gyatra, sőt. Minden figurája karikaturisztikus ? valóban kicsit olyasformán, ahogyan például Kaurismäki Kikötői történetében bolondos picit mindenki, csak éppen Buch elfelejtette a komolyan vehetőségnek legalább az árnyékát beleépíteni karaktereibe. Nyafogó és kényeskedő melegek, ortodoxnak és mélységesen liberálisnak egyszerre beállított zsidók, bolond, öreg, meleg, szentimentális, agresszív zsidó bácsik, erőszakos anticionisták töltik meg a vásznat sületlenségeikkel, legnagyobb bánatunkra. Hiába jelenik meg a film sztárja, Carmen Maura az anyuka szerepében, ha nincs mit játszania: talán a legbugyutább és leghiteltelenebb szerep az övé. Tipikus jiddische mame, aki azért mégsem telepszik rá annyira fiára, hogy abból valamirevaló konfliktus születhessen. Hiszen hogyan is férne el itt egy konfliktus? Börtön, megcsalás, megszállottság vagy infarktus is kevés ahhoz, hogy valami kibillentse a filmet a maga sziruposan nyugodt állapotából.

 

A Szauna Párizsban utolsó esélye az lehetne, ha megpróbálnánk egyszerű romantikus komédiaként nézni, csakhogy annak is egyszerű, mint a faék: egy félreértés és egy kibékülési szándék közbeni kisebb bonyodalom mindaz, amit a társíró-rendező elő tudott halászni a nagykönyvből a boldog vég elé. Aligha esett le a karikagyűrű az ujjáról a nagy erőlködésben.

A film szerepelt a premiert megelőző héten a Pride Filmfesztiválon, amelynek felhozatalából csak egyetlen másik film lesz itthon is látható: a múlt héten bemutatott Pride. Persze nem mindegyik fesztiválfilm volt tökéletes alkotás, de azért ha rábökünk bármelyikre, szinte biztosan jobban jártunk volna annak hazai forgalmazásával, mint a Szauna Párizsban-éval.