Kacsuk Péter a 2010-es évek közepétől-végétől van jelen a kortárs művészeti színtéren. Viszonylag rövid időn belül sajátos karakterrel rendelkező kollekciót alakított ki, amelynek fókuszában a társadalomkritikus művek, a nőművészeti alkotások, valamint groteszk képek állnak. Schneller János művészettörténész e karakterjegyeket szem előtt tartva olyan kiállítást hozott létre, amely jól leképezi korunkat; azt a történelmi időt, amelyben állunk, minden furcsaságával és abszurditásával.
A tárlat Benczúr Emese folytonosan változó neonfeliratával nyit, amelyet felszólításként is értelmezhetünk: Change the Unchangeable, vagyis változtasd meg a megváltozhatatlant. Cselekvésre szólít fel. Arra, hogy ne ragadjunk bele a kényelmesnek gondolt normákba, hanem merjünk lázadni az elnyomó és kizsákmányoló helyzetekkel szemben. Alatta Ujházi Péter Buszmegálló című vászna szerepel, amely tömeget ábrázol: az alkotó a Covid időszakában erkélyéről kinézve mindennap lefestette a szemközti buszmegállóban várakozó utasokat. A néhány ecsetvonással megragadott karakterek azonban bizonyos távolságból szemlélve már csak tömegként, masszaként érzékelhetők: az egyéniségek elvesznek. E két mű izgalmas egymás mellett, hiszen míg az egyik a tömeggé válásról szól, a másik éppen ellenkezőleg arra ösztönöz, hogy merjünk belőle kilépni.
Nagy öröm, hogy a kiállítás egyik kiemelt pontján szerepel az a kép, amelyről Kacsuk már több alkalommal elmondta: ennek megvásárlása döntötte el az addig „döntetlenre álló meccset”: Galambos Tamás Aranykór című festményéhez köti gyűjtői identitásának megszületését. A képen intenzív vörös háttér előtt a Hősök tere van, Gábriel arkangyal helyén színét változtató kaméleont látunk, amely körül eltörpül a tömeg; az égben lufik szálldosnak. A jelenet meseszerű, de szarkasztikus felhangja van. „Fantasztikus élmény volt, amikor megszereztem; sokáig nem is tudtam felfogni, hogy ez a kép a birtokomba került. Két héten át mindennap rácsodálkoztam, hogy mostantól tényleg az enyém. Ez a festmény volt tehát az, ami rátett az útra”, mesélte a „nagy találkozásról” Kacsuk.
A tárlat főfala három-három kép segítségével a gyűjtemény két legfontosabb karakterjegyére fókuszál. A politikai művészetet képviselő alkotások éles, kritikus hangot ütnek meg, nyíltan vagy burkoltan állást foglalnak a fennálló hatalommal szemben, és irracionális, logikátlan mechanizmusaira mutatnak rá. Péterfy Ábel Legelő című festményén gondozott terepen gyülekező állatokat láthatunk, Baranyai Levente Viktoár kori lelet című művének erőteljes gondolatisága és a vastagon, pasztózusan felhordott festékréteg érzékisége erőteljes ellenpontok, míg drMáriás Picasso-hommage-a a hatalom birtokosainak tablóképe. (nyitókép)
A másik oldalon a nőművészet két jeles képviselője, Nagy Kriszta Tereskova és Fajgerné Dudás Andrea egy-egy műve látható. Mindkettő ugyanabból a művészettörténeti referenciahálóból, a Szűz Máriát gyermekét szoptató anyaként ábrázoló képtípusból inspirálódik, ám míg Nagy Kriszta eufemizálja a jelenetet, Fajgerné az anyaság sötétebb oldalát mutatja meg vele. Tereskova az annak idején botrányt kavart Nők Lapja-címlapot használja fel, amelyen Gryllus Dorka gyermekét szoptatta, gyönyörű liliomokkal festi körbe, a hátteret pedig ezüstporos csillogással vonja be. Így válik a korábbi címlapfotó szent ikonná. Fajgerné a bad painting (szándékosan rossz képeket alkotó képzőművészeti irányzat – a szerk.) hatásaival élve nyolckarú Shivaként festi meg magát, rámutatva, hogy egy anya egyszerre viszi a háztartást, építi a karrierjét és gondozza a gyermekét. Szabó Eszter Ágnes hímzett falvédője társadalmi jelenséget boncolgat, azt azonban nőinek tartott tevékenységre vonatkoztatva ragadja meg, a kettő közötti átjárhatóságot is felmutatva.
A Kacsuk-gyűjtemény fontos pillérei a ready made-ek (művészeti tárgyként kiállított tömegcikkek – a szerk.), valamint azok az objektek, amelyek különféle apró tárgyakból épülnek fel. Prutkay Péter Jövő, múlt, jelen (Tojás) című műve egyszerre szól a fenyegetettség érzéséről, valamint a reflexió fontosságáról, Harasztÿ István Kifektetve című munkája pedig a mikro- és makrodimenziók közötti átjárhatóságról szól.
Izgalmas párosítás Pinczehelyi Sándor Libákja és Naomi Devil I am watched therefore I amje (Figyelnek, tehát vagyok), mivel Pinczehelyinél a nemzeti színű zászló elcsépelt kereskedelmi védjegyként jelenik meg, míg Naomi Devil a digitális képernyők hatásaira reflektál, vagyis mindketten valamilyen értékvesztést tesznek szóvá.
A benti terem horrorsarokkal nyit: Nyiri Orsi a hét főbűnt ábrázoló sorozatának képei közül most az Ira (Harag) szerepel. Mellette Verebics Ágnes ecsetboxeres önarcképe, valamint Bada Dada Tibor Bár barbár álmok baltával borotválokja látható, amelyek egyaránt az ember démonikus, bestiális oldalát mutatják fel. Bár a megfogalmazás eltérő, e kompozíciók hősei egyaránt nyersek, vadak és brutálisak. Stark Attila Baseline Shiftje (Alapvonal-eltolódás) a világ kaotikusságát mutatja fel: a rajzfilmszerű figurák, a természeti elemek, valamint a graffitik egymásra rétegzése korunk kibogozhatatlan összetettségéről árulkodik, amely miatt csak nehezen találunk kapaszkodókat.
Innen is szép íve van a kiállításnak, ami zárásképpen a világ abszurditására irányítja a figyelmet. Szűcs Attila Plankingje a sport céltalanságára mutat rá. A testét kimerevítő, kezeit magához szorító alak tevékenysége egyszerre céltalan és eltökélt, aktivitása az oda nem illésében merül ki: ott és úgy van, ahol és ahogy nem szokás lenni. Aktívan passzív; szándékosan, demonstratívan nem tesz semmit. Feszül, de mi végre? Bukta Imre GMO-kukorica fotója manipulált kép, amely a mezőgazdaság furcsa jelenségére, a génmódosításra és annak abszurditására irányítja a figyelmet.
Schneller izgalmas párokat-hármasokat mutat fel ebben a kiállításban. A köztük levő kapcsolódásokkal a Kacsuk-gyűjtemény arculatára vetül élesebb fény, ám a kiállított anyagot végignézve azzal is intenzíven szembesülünk, hogy milyen korban élünk.
A kiállítás április 7-éig látható.
Fotók: Hartyányi Norbert / Kultúra.hu
