Második találkozásom Noyonban
Noyon városa I. Károly, frank császár (Charlemagne) örökölt országrészének a központja volt. A 7. században épült noyoni katedrálisban került sor a hatalmas termetű I. Károly első megkoronázására, 768-ban. Noyon azóta is, kisebb megszakításokkal, katolikus püspöki székhely, egészen napjainkig. Ebben a nagymúltú városban született Kálvin és unokatestvére, a bibliafordító Olivétan (1509-ben és 1506-ban). Mindkettő apja a helyi székesegyház alkalmazásában állt. Kálvin Cauvin nevű apja a katedrális jegyzője és az egyházi bíróság vezetője, és ebben a minőségében gyakorta egyházi vagyonnal kapcsolatos vitákba keveredett a katolikus elöljárókkal A kis Kálvin Noyonban kezdte meg iskoláit az egyház anyagi támogatásával, 12 évesen került a híres párizsi Montaigu Kollégiumba, ahol főleg filológiai és teológiai tanulmányokat folytatott. Később, apja bíztatására, Orléans-ban jogot tanult. Kálvin 1534-ben felszámolta noyon-i vagyonát, lemondott addig élvezett egyházi javadalmairól, és elhagyta hazáját. Egyik városból a másikba menekült. Strasbourgban Martin Bucerrel görög nyelvismereteit mélyítette, Bázelben az Institutio-t írta, javítgatta és adta ki. Közben prédikált, kommentárokat írt, példátlan egyházszervezési munkát végzett, végül Genfben telepedett le, ahonnan elüldözik, majd visszafogadják, és megalapítja a híres Genfi Akadémiát, ahol tanít és megszervezi a papképzést, és az oktatást. Első kinevezett rektora a neves reformátor, Théodore de Bèze (Béza Teodór).
Párizsból vonattal egy óra alatt érhető el Noyon. 1991. november elején barátommal utaztunk a városba, hogy megnézzük a Kálvin-múzeumot, de zárva találtuk. A reformátor szülőháza, néhány átépítés után, a döntően katolikus városban feledésbe merült, egészen az első világháborúig, amikor a Noyonban tartózkodó német protestáns katonák, 1917-ben, emléktáblát helyeztek el a Kálvin-ház falára, ami felborzolta kedélyeket. A háború vége felé a visszavonuló németek földdel egyenlővé tették a várost, vele együtt a Kálvin-házat is. Noyon elöljáróságának 1930-ra sikerült felépítenie a Kálvin Múzeumot (ma Protestáns Múzeum is), közel az eredeti ház helyén. Amint tébláboltunk a ház előtt, egy idős bácsi lépett hozzánk. – Elmesélem én maguknak, hogy mi az igazság Kálvinnal. Az egész francia reformáció ‒ vágott bele a mondókájába ‒ egyszerű teleküggyel kezdődött. Kálvin apja, Gérard Cauvin összekülönbözött a püspökökkel, és nem volt hajlandó lemondani egy olyan telekről, ami a székesegyház bővítéséhez kellett. Ezért kiátkozták. A fia bosszúból támadta vissza a katolikus egyházat. Önkéntes helytörténészünkkel hiába szálltunk volna vitába. Való igaz, hogy Kálvin apját Noyonban kiátkozták, de a fiatal Kálvin kora ifjúságától az egyház alkalmazottja, másolói állást, és ezzel anyagi támogatást is, kapott a tanulmányaihoz. A párizsi teológiai és bölcsészeti képzés után szerzett jogászi végzettsége, Luther úttörő reformátori elvei és az orléans-i humanista szellem az ifjú Kálvint a katolikus dogmák kritikus vizsgálata felé terelte.
Noyoni emberünk hirtelen megkérdezte, honnan jöttünk. Most éppen Párizsból, de én magyar vagyok. – Jöjjenek csak, mutatok valamit – mosolygott hamiskásan, és elindultunk a közeli, patinás Notre-Dame székesegyház felé. A bejáratnál plakátnagyságú összefoglalón olvasom, hogy 1552. október 17-én az V. Károly, német-római császár zsoldjában álló magyar csapatok, Rœux gróf vezetésével, feldúlták Noyon városát, és egy részét felgyújtották. A székesegyház is majdnem ugyanerre a sorsra jutott, de egy bizonyos Market nevű ifjú megakadályozta ezt azzal, hogy a toronyban megölt három magyar zsoldost, akik megpróbálták az épületet felgyújtani. Mindazonáltal a székesegyházat a magyarok kifosztották és feldúlták, de szerencsére a noyoniak az ereklyéket és a legértékesebb vagyontárgyakat már előzőleg Párizsba, biztonságos helyre szállították. A bácsi elköszönt és ballagott, „kötelességét teljesítette”. Szerettem volna elmondani neki, hogy ezek a magyar zsoldos katonák, akárcsak a spanyolok vagy mások, zsoldjukat fosztogatással toldották meg. És meg egy érv. Pontosan ezen a napon, 1552. október 17-én, csaknem negyvennapi ostrom után, Szulejmán hatalmas serege nem tudta bevenni Eger várát, és szégyenszemre elvonult. Két és fél ezer ember védte meg Egert attól a Szulejmántól, akitől maga V. Károly, német-római császár is rettegett, és az európai királyságok összefogását sürgette az Európába tartó török ellen. Itt, Noyonban dúlás, ott, Egerben a magyar történelem egyik legnagyobb sikere.
Ehhez még hozzátartozik, hogy Habsburg Mária, magyar királyné, a mohácsi csatában elhunyt II. Lajos felesége, 1531-től, Németalföld kormányzójaként, híres katedrálist – írják a francia krónikák. Néhány évvel később, V. Károly spanyol csapatok élén újból kifosztotta pompás fogadtatásban részesült 1538-ban, a noyoni Notre-Dame székesegyházban. Ennek ellenére beleegyezett, hogy a magyarok feldúlják és kirabolják a várost és a Noyon városát. Erről kevesebb szó esik.
Kálvin-folklór Romainmôtier-ban
2013-ban egy nemzetközi konferencián vettem részt, Romainmôtier-ban, Svájc legkorábban épült kolostorában. A Jura-hegységben élő szerzetes atyák az 5. század közepén alapították a kolostort, később a clunyi apátság vette át, és a 10. században a románkori építészet egyik legszebb épületegyüttesét hozták létre. 1536-ban berni protestáns seregek erőszakkal elfoglalták Romainmôtier-t, betiltották a katolikus miséket, megszűntették a szerzetesi élet. Az oltárokat és szobrokat eltávolították, a plébániatemplomot pedig lerombolták. A zárdatemplom falait lemeszelték és ott tartották az istentiszteleti alkalmakat. 1899 és 1914 között a templomot felújították, feltárták a korábbi kolostorok alapjait, eltávolították a falakat borító meszet és kicserélték a berendezést. 1952-ben ünnepelték meg Romainmôtier alapításának 1500. évfordulóját, ma a templomot protestáns istentiszteletre használják. A kanton katolikus püspökének és a vaud-i református egyházkerületnek a beleegyezésével, Romainmôtier-ben ökumenikus párbeszédet folytatnak. A saint-loup-i diakonisszák és a svájci Sacré Cœur (Szent Szív Társaság) apácáiból álló közösség naponta háromszor imádkozik a templomban és fogadja a látogatókat. Itt is, akárcsak Noyonban, akadt egy önkéntes „helytörténész”, aki elmondta az „igazságot” a kolostoregyüttesről. Kálvin János trükkel szerezte meg a reformátusoknak a híres monostort! A ravasz reformátor végig járta a kolostor birtokait és a hozzá tartozó falvakat, megígérte az embereknek, hogy ha áttérnek a református hitre, eltörli kötelezettségeiket. A fellázított földművesek és mesteremberek hamar elfogadták a reformátor ajánlatát, Romainmôtier szerzetesei meg tudomásul vették a tényeket. Ezzel szemben a berni protestánsok a kolostort lerombolták, a kolostor svájci birtokait a Berni Köztársaság eltulajdonította. Így él tovább a Kálvin-ellenes folklór még ma is ebben a párszáz lelkes svájci faluban, ami nem csupán szekularizált világunknak tulajdonítható, hanem a felekezetek közötti különbségeknek és sérelmeknek.
