Honnan indultál?
Egy kis faluból, Kurityánból származom. Általános iskolás korom óta érdekeltek a művészetek. Otthon sok albumunk volt, amelyeket nagy kedvvel forgattam. Bár szüleim kecsketartással foglalkoztak, nagyon sokat olvastak. Formatervező jó barátunk, Fata György nagy hatást gyakorolt rám, befolyásolta a művészet iránti elköteleződésem. Miskolcon, a Gábor Áron Művészeti Szakközépiskolában bőrművesnek tanultam. Mivel a tárgyalkotás nem elégítette ki a fantáziámat, művészettörténet szakon tanultam tovább a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. Mind a BA, mind az MA képzésen a középkor szakirányt választottam.
Miért pont ezen a területen kötöttél ki?
Nagyon érdekelt a középkori ember gondolkodása, amelyet az egykori otthonok tárgyaiból is kiolvashatunk. Hiszen egy tárgy lehet reprezentációs eszköz, lehet szórakoztató, moralizáló vagy éppen didaktikus funkciója, vagy éppen alkalmas lehet arra, hogy felidézze a legkedvesebb történetét, a számára sokat jelentő szent életét.
Mit jelentett a művészet a híveknek a középkorban?
A templomban látott szobor vagy festett dekoráció nagyon mély transzcendens élményt jelenthetett az írni-olvasni nem tudó gyülekezeti tag számára, aki latinul hallgatta a misét. Emellett ott voltak a misztériumdrámák vagy éppen körmenetek, amelyeket a fontos egyházi ünnepek alkalmával rendeztek meg, és amelyek főszereplői gyakran szobrok. Általuk megelevenedtek a szent jelenetek. Például virágvasárnap a „Palmesel”-nek – pálmás szamárnak – nevezett, fából faragott, kerekeken vonható szamár segítségével játszották el Jézus szamárháton való, diadalmas bevonulását Jeruzsálembe.
Vagy ott van a kismartoni szobor, amely a feltámadott Krisztust ábrázolja, áldó mozdulatra emelt kézzel. Ha alaposan megnézzük, észrevehetjük, hogy a fejébe van illesztve egy vaskarika. Mennybemenetel ünnepén ennek segítségével húzták fel a padlástérbe. A hívő ember előtt ez a szobor megelevenítette a felemelkedő Jézus alakját. Hihetetlen élmény lehetett, ha hozzáképzeljük a kórus énekét, a levegőt betöltő tömjénfüstöt és a gyertyák fényét. A Szegedi Kis István kutatói ösztöndíj lehetőséget adott, hogy ezzel a témával is foglalkozzak kutatásaim során.
Kutatásod meghatározó része a kályhacsempék vizsgálata. Hogyan találtál rá erre?
Több éve kutatom a kályhacsempéken megjelenő ábrázolások ikonográfiai rejtélyeit. Ezekből is a középkori ember gondolkodására lehet következtetni. Sokszor igen meglepő jelenetekkel találkozunk a szentek életéből vett epizódoktól kezdve az obszcén jelenetekig.
Milyen témák fordulnak elő gyakran ábrázolások között?
Egyik népszerű – és számomra kedvenc – középkori téma a női cselek, amikor is együtt ábrázolják Évát és Juditot. Ezek a szereplők abban hasonlóak, hogy furfanggal vagy egyéb módszerekkel legyőzték a férfiakat. Éva adta Ádám kezébe az almát, míg Judit megmentette a népét azzal, hogy Holofernész fejét vette. Hétköznapi verziójáról is tudunk, amikor kártyában győzik le az erősebb nemet, jelezve, hogy ész dolgában is vigyázni kell a nővel. A középkori ember számára ezek a jelenetek a feje tetejére állított világot ábrázolták. Valami furcsa, farsangi hangulat árad belőlük: a halak az égen úsznak, a nők férfiruhákba bújnak, az urak női munkára kényszerülnek…
Ha jól tudom, az evangélikus egyházzal történt megismerkedésed új területet nyitott meg előtted.
Evangélikus vagyok, tavalyelőtt konfirmáltam, jelenleg a Luther Kiadónál dolgozom. Ezért is kezdtem el tudatosabban foglalkozni a 16. századdal, nemcsak a művészet, hanem a hitem felől is megközelítve azt. Luther Márton is a kutatási területemhez tartozik. Az ő életében egyik kedvenc festőművészem, id. Lucas Cranach töltött be fontos szerepet, aki egyik gyermekének a keresztapja volt, emellett a reformátor tananak terjesztésében is segített. Képekkel ellátott röplapokat készített, amelyek az olvasni nem tudók számára is egyértelművé tettek elvont, teológiai vitákat. De a gúnyrajzok is nagyon jellemzőek arra a képi propagandára, amelyet az olcsón előállítható, nagy példányszámban terjeszthető metszetek jelentettek. Azzal, hogy ezekkel a képekkel vizuálisan megfogalmazta az ellenségképet, hozzájárult a német identitás formálódásához.
Milyen a te megközelítésedben középkori ember?
Mint a mai. Az egyik híres, a másik gazdag akar lenni. A vágyak évszázadok óta semmit nem változtak. Ugyanazok az érzések hajtanak bennünket.
Akkoriban könnyebben elfogadták a világ dolgait?
Más volt az életük ritmusa, és sokkal közelibb volt számukra a halál, az apokalipszisvárás. A templom külső oldalán például gyakran ábrázolták Szent Kristófot, aki a vándorok védőszentje volt, és úgy tartották, hogy megvéd a hirtelen halál ellen is, amitől rettegtek. De az ékszereken is megjelenik a kettősség, ami áthatja a középkori világképet. Így eljegyzési gyűrűkön is gyakran szerepelnek a memento mori-motívumok („emlékezz a halálra”), a földi hívságok múlandóságára emlékeztetve az embert.
Jelenleg szerkesztőként is tevékenykedsz.
A Hitel folyóiratnál vagyok szerkesztő. Az, hogy kortárs művészekkel, vagy éppen kortárs műkritikusokkal, művészetelmélettel foglalkozó szerzőkkel dolgozom együtt, végtelenül izgalmas és inspiratív. Emellett a Németh László Gimnáziumban művészettörténetet tanítok. Itt aztán nem lehet mellébeszélni. Ha nem képviseled őszintén a tárgyadat, és tankönyvízűen adsz elő, a diákok ellenállnak.
Te is tanulsz a diákoktól?
Igen, rengeteget. Az a tapasztalatom, hogy nagyon nagy műveltséggel rendelkeznek a filmek és a kortárs művészetek terén, otthonosan mozognak a vizuális kultúrában, de fontos, hogy megtanulják kritikával fogadni a rájuk zúduló vizuális ingereket.
A későbbiekben gondolkodsz valamilyen kiadvány megjelentetésén?
Szeretnék a művészetek történetét bemutató könyvet összeállítani, ami segíti az olvasót, hogy könnyedén, különleges történeteteken keresztül találkozzanak a műalkotásokkal. Tavaly egy Szent Lászlóról szóló kötet jelent meg a szerkesztésemben a Lovagkirály címmel. Nemrég jött ki a nyomdából a házasság hete alkalmából összeállított Szerelemládikó – avagy a házasság dicsérete című kis kötet a Luther Kiadónál.
Mióta mélyebben beleástad magad a kutatási területedbe, változott a hithez, az Istenhez való viszonyod?
Mélyült. (mosolyog)
Fotók: Kultúra.hu/Belicza László Gábor
Ösztöndíjasokat bemutató interjúsorozatunk többi része itt olvasható.
