Kákosy László neve összeforrt a magyar egyiptológia fogalmával: oktatói, kutatói, tudományszervezői munkájával a magyar egyiptológia kiemelkedő, nemzetközileg elismert alakja volt. Az ELTE Bölcsészettudományi Kar régészet szakának elvégzése (1956) után Kákosy László három évig a Szépművészeti Múzeum munkatársa volt, majd az egyetem Egyiptológiai Tanszékének tanársegédje lett. Ettől kezdve pályája elválaszthatatlanul összefonódott a tanszék életével, amelynek 1972-től több mint húsz évig vezetője volt.
Iskolateremtő oktatási tevékenysége mellett Kákosy sohasem szakadt el a múzeumi tárgyak vizsgálatától, hiszen a Szépművészeti Múzeum folyóiratában megjelent cikkei révén nagyban hozzájárult a múzeum anyagának tudományos feldolgozásához. Kákosy egyik legfontosabb tudományos érdeme mindezek mellett az Egyiptomban zajló rendszeres magyar ásatások megalapozása volt Dzsehutimesz, a II. Ramszesz udvarához tartozó főhivatalnok Théba nyugati partján álló sírjának 1983 óta tartó feltárásával. Az innen származó leletekből a Múzeum Egyiptomi Gyűjteménye őriz válogatást.
Rendszeres egyiptomi kinntartózkodásai során Kákosy maga is vásárolt műtárgyakat. Magángyűjteménye jól tükrözi kutatótevékenységének főbb irányvonalait, valamint a különleges és esztétikus műtárgyak iránti érzékét. A mintegy ötven darabból álló kollekció tárgyai 2003-ban bekövetkezett halála után a Szépművészeti Múzeumba kerültek, megosztva az Antik és az Egyiptomi Gyűjtemény között. Kákosy magánygyűjteményének tárgyai állnak annak a két kamara-kiállításnak a középpontjában, amellyel a Szépművészeti Múzeum a kiváló egyiptológusra emlékezik.
Az Egyiptomi Gyűjtemény kiállítása mágikus bajelhárító emlékek révén az egyiptomi varázslás világát eleveníti meg, kiegészítve az egyiptomi bajelhárító mágia világának egyik fontos alakját, Bész istent ábrázoló domborművekkel. Az utóbbi tárlaton bemutatott Hórusz-sztélék és gyógyítószobrok az i.e. 4. századtól kezdve váltak általánossá. A két mágikus emléktípus gyakran egymással összekapcsolódva is megjelenhetett, a Hórusz-sztélét maguk előtt tartó gyógyítószobrok formájában. A bajelhárító varázslás ezen emlékei a mágikus hiedelem szerint ábrázolásaik, valamint a rájuk vésett varázsszövegek révén különböző veszélyes állatok (elsősorban kígyók és skorpiók) ellen nyújtottak védelmet, illetve az ezek által okozott sérüléseket gyógyították.
Az Antik Gyűjtemény tárlata Az Évszak Műtárgya kiállítás-sorozatba illeszkedik, és a görög-római kori Egyiptomból származó Hermész- és Thot-ábrázolásokkal az egyiptomi és görög-római vallás, illetve művészet találkozásának különböző változatait mutatja be. Középpontjában a Kákosy-gyűjteményből származó kis dombormű áll, amelyet az egyiptomi Thot isten szentélyfülkében ábrázolt, íbisz alakú képmásával díszítettek, és a görög Hermész isten nevét vésték rá.
A római császárkor kései időszakában, az i.sz. 3-4. század immár "multikulturális" Egyiptomában készült dombormű remek példája az egyiptomi és görög-római hagyományok összefonódásának. Nagy Sándor hódítása után erősödött fel az a folyamat, amelynek során Egyiptom régi isteneit mind gyakrabban azonosították görög, illetve római megfelelőikkel. A sokszor mindkét művészeti hagyomány elemeit magukon viselő, s éppen ezért kétféleképpen is értelmezhető ábrázolások mind az egyiptomiak, mind pedig a görögök, majd a rómaiak számára érvényes mondanivalóval bírtak.
A kiállított dombormű különlegességét az egyiptomi és görög ábrázolási sajátosságok, és a feliratok szerves egysége adja. A mellette bemutatott Ptolemaiosz- és római kori terrakotta szobrocskák szintén Egyiptomban készültek, de ezek sem kizárólag a fáraonikus hagyományt folytatják: a két egyiptomi, pávián formájú Thot-figura mellett két görög típusú, de egyiptomi motívummal kiegészített Hermész-Thot szobrocskát láthatunk.
Az Antik Gyűjtemény kamarakiállítása február végéig, az Egyiptomi Gyűjteményé pedig március végéig látható.
