Malcolm Bilson fortepiano művész úgy jár Magyarországra, különösen a nyugati régióba, Sopronba és Fertődre, mintha hazajárna. Kicsit így is van, hiszen magyar felesége révén még nyelvünket is egészen jól beszéli az amerikai művész. Ezúttal Haydn két szonátáját (e-moll, Esz-dúr) és a csodálatos f-moll variációkat játszotta el nagyszerűen, különösen pedig az est záródarabjában, az Esz-dúr szonátában nyújtott magával ragadó teljesítményt. Partnere az est további részén Hamvasi Szilvia szoprán énekesnő volt, aki a Négy angol canzonettát és az Arianna a Naxos című kantátát adta elő. Alig két hónapja pontosan ezt a műsort hallhattuk Zádori Máriától, és az összehasonlítás nem tett jót Hamvasi Szilviának. Hangja nem kiegyenlítetten szép minden fekvésben, technikailag pedig egyelőre meghaladják erejét ezek a művek, főként a kantáta. Nem eléggé megérlelt az előadásmód, kissé nyers a hangzás. Korán van ez a darab az ifjú énekesnőnek. Kell hozzá még néhány évnyi technikai és érzelmi érés, hogy belenőjön Arianna "szerepébe".
A Tomasini Vonósnégyes visszatérő vendége a fesztiválnak, joggal, hiszen Tomasini Haydn zenekarának primáriusa volt, hol lehetne hát stílszerűbben fellépnie egy nevét viselő kvartettnek, mint itt? Két Haydn-darab fogta közre a szintén ebben a hercegi udvarban komponistaként gyakran tevékenykedő Haydn-tanítvány, Ignace Joseph Pleyel D-dúr vonósnégyesét. Az akkor rendkívül népszerű és termékeny szerző mára a kismesterek között számon tartott alkotók közt szerepel, de soha nála kisebbet! Itt elhangzott D-dúr vonósnégyesének különösen a lassú, Adagio tétele elbűvölően szellemes, hangulatos és elandalító, és ennek interpretációja is igazán kiváló volt. Haydn d-moll, "Quintenquartett" vonósnégyese még az ő lenyűgöző oeuvre-jében is kiemelkedően pompás darab.
Az egymásnak felelgető első hegedű (Paulik László) és cselló (Máté Balázs) párbeszédéből ezúttal Máté Balázs játéka tűnt meggyőzőbbnek, és tulajdonképpen egész este is ez volt a helyzet. Szép összjátékot nyújt a négy művész (Rácz Erzsébet, 2. hegedű és Posvanecz Éva, brácsa), mára igazi kamaraegyüttessé érett a kis csapat, ahol mindenki mindenkire figyel. Ebben a műsorban mindenkinek kínálkozott sok szóló szerep is, érvényesülhetett mind a négy zenész. Paulik László néhol bizonytalansággal küzdött, hallottam már tőle ennél kiemelkedőbb teljesítményt is számtalanszor, de az összkép így is kiváló volt.
