Az Anima Musicae vendég-koncertmester sorozata újabb állomásához érkezett. A Berlinben élő hegedűművész, Giovanni Guzzo Londonban tanít, évekig dolgozott együtt a Manchesteri Cameratával, jelenleg a Budapesti Fesztiválzenekar állandó vendég-koncertmestere. A hangverseny áttekintést nyújt a barokktól a neoromantikáig terjedő időszak kimagasló kamarazenéjéből. Purcell művében a szóló hangszerek, a vonószenekar és a csembaló pezsdítő együtt játékára figyelhetünk fel. A drámai hangvételű nyitány után a szvitben helyet kapnak a kor divatos táncainak stilizált változatai. Giovanni Guzzo Mendelssohn d-moll hegedűversenyében szólistaként is bemutatkozik. Vivaldi négyhegedűs versenyművének megszólaltatása tökéletes példa a zene nyelvének kultúrák és nemzetek feletti egységére. Britten az angol zeneirodalom egyik kiemelkedő alakja, az esten elhangzó kamarazenekarra íródott művével tiszteleg első zeneelmélet tanára és mestere előtt (Bartók Tamás, Anima Musicae). Az előadás február 25-én hallható.

Giovanni-Guzzo-31

 

A ?kismester? mint zenetörténeti kifejezés talán a valaha alkotott egyik legrosszabb terminus technicus. Egyrészt rengeteg olyan szerző munkáját degradálja, akik lehet, hogy a több mint ezeréves nyugati zenetörténet egészében nem játszanak annyira kiemelkedő szerepet, azonban saját korukban sokat tettek a művészi zene műveléséért, előrelendítéséért. Másrészt több, az utókor által nem méltányolt komponistát is tartalmaz, akik amúgy egy szintet képviselnek saját koruk ?nagyjaival?. Persze a ?méltatlanul elfeledett? kifejezés az évek folyamán szintúgy elkopott, ám a Simplicissimus hiszi, hogy a február végén megszólaltatásra kerülő szonátasorozat bizonyíték lesz egy tévesen a történelem süllyesztőjébe került szerző munkásságának jelentőségére.

Georg Muffat (1653-1704) nevének ugyanis nem a ?futottak még? kategóriában, hanem az első sorokban kellene lennie: valójában ő volt az első valódi ?kozmopolita? zeneszerző, aki ? mint ahogyan egyik művének előszavában írja ? életét és munkásságát arra tette fel, hogy saját kora különböző zenei irányvonalait egyesítse. Muffat életét tekintve is világpolgár volt: Franciaországban, a savoyai hercegségben született skót felmenőkkel rendelkező szülőktől, majd Párizsban magától Jean-Baptiste Lullytől sajátította el a francia zenei stílus fortélyait. Később Ingolstadtban tanult jogot, majd Bécsben próbált letelepedni, sikertelenül. Így Prága érintésével Salzburg felé vette az irányt, ahol tíz évig tevékenykedett mint a hercegérsek orgonistája. Ezen időszak alatt egy itáliai tanulmányúton is részt vett, ahol Bernardo Pasquinivel, Girolamo Frescobaldival és magával Arcangelo Corellivel is közeli kapcsolatba került. Salzburgi évei után haláláig Passauban volt karmester.

simplicissimus

A koncerten felcsendülő Armonico tributo sorozat Muffat salzburgi visszaérkezését követően jelent meg, bár a szonáták egy részét még biztosan római tartózkodása alatt írta. Felfedezhető benne természetesen a korábbi példakép, Lully hatása is, ám a sorozatot legfőképpen a Corellinél tanult, az olasz mester szonátáiban és concertóiban meglévő technikai fogások jellemzik. A szonáták érdekessége, hogy a szerző előszava szerint eljátszhatók trióként, négy szólamban, öt szólamban és concerto grossóként egyaránt. Jelen hangverseny, amelynek során először szólal meg a teljes sorozat Budapesten, az ötszólamú előadásmódot fogja követni (Németh Zsombor). A koncertre február 26-án kerül sor.

 

Már hagyományosnak mondható, hogy évről évre hazánkba látogat, és az Óbudai Társaskörben koncertezik az ifjú mexikói zongoraművész, aki családi kapcsolatok révén különösen kötődik Magyarországhoz. Alejandro Vela Mexikóban, Piedras Negrasban született, családjában édesanyja és nagyanyja is zongorázott. Hustonban művészeti középiskolában, majd tizenhét évesen a New York-i Juilliard School-ban, Yoheved Kaplinskynál folytatta tanulmányait. Magyarországhoz a családi szálakon túl a magyar zene ? Liszt Ferenc és Bartók Béla alkotásainak ? tisztelete és szeretete is köti.

Alejandro_Vela

Ez évben új programot állított össze latin-amerikai szerzők kompozícióiból. A kubai Ernesto Lecuona, akinek hírnevét a nagyszerű és máig népszerű Siboney hozta meg, dalszerű zongoradarabokban idézi a Kék éjszaka varázsát. Alberto Ginastera a legjelesebb argentin zeneszerzők egyike, aki katalán és olasz gyökereit sem tagadta meg. A február 27-ei koncert első részében a Goya-ihlette Granados-ballada, majd a nagyon kedvelt Rahmanyinov-prelűdök hangzanak el.