Hogyan talált meg téged a Vicces, királykisasszony?!? címszerepe?
Gáspár Anna, a MANNA vezetője keresett meg. Bereczki Csillának, a rendezőnek a darab olvasása közben én ugrottam be ? ez általában így működik. A páromnak pedig csak Herczeg Tamást tudta elképzelni, így ő alakítja Lajost, Ildikó gyerekkori barátját. Tamással osztálytársak voltunk főiskolán és jelenleg is munkatársak vagyunk a HOPPart társulatban, ahol mi négyen, Szilágyi Katával és Keresztény Tamással alkotjuk a keménymagot.
Gyerekkorodban vágytál arra, hogy egyszer hercegnő legyél?
Én sosem akartam királylány lenni, talán a szüleim is csak egyszer engedték meg, hogy annak öltözzek be. Farsangkor mindig valamilyen más jelmezbe bújtam: kényszerzubbonyos bolond, boszorkány, kalóz, cigányasszony, stb. Kifejezetten illik rám az a karakánság, amit ez a szerep igényel, naivaként lehet nem is okozna örömet.
Nagyon egyedi a jelmezed is: rózsaszín tütü, fekete, halálfejes pólóval kombinálva.
A halálfej fontos eleme a karakternek, mert ugye kalodába küldi azokat embereket, akik nem tetszenek neki. Ondraschek Péter jelmeztervező nagyon jól kitalálta a fekete pólót a bakanccsal párosítva a rózsaszín tütüvel. nem egy kis aranyos naiváról van szó és ezt tökéletesen visszaadja az öltözéke. A halálfej amúgy a szintén rózsaszín koronán is visszaköszön.
Játszottál korábban is gyerekeket megcélzó darabokban?
A Tovább is van című előadásban a Nemzeti Színházban, Harangi Marcsi rendezésében. De én a Vicces, királykisasszony?!-t sem tartom egyértelműen gyerekeknek való történetnek: a nyelvezetét, egyes humorfajtákat nem feltétlenül értik, de a szüleik tudják követni. Szerepeltem egy hasonlóan groteszk darabban is a HOPPart társulattal, A kisvakond, akinek a fejére csináltak című előadásban, ami egy német mesekönyvből készült.
Nem játszottam sok mesedarabban, mert több szempontból is nehezebbnek tartom, mint bármi mást. A gyerekek nagyon kegyetlenek tudnak lenni: ha nem kötöd le őket, az látszik rajtuk, bekiabálnak, elkezdenek beszélgetni stb. Nyilván a felnőttek is tarthatják rossznak az előadást, de ők tudják fegyelmezni magukat és nem mutatják, ha untatod őket. A gyerekek meg gyerekek. A Vicces, királykisasszony?!? esetében hálás a közönség, és hosszában is igyekeztünk olyan előadást készíteni, ami minden korosztálynak megfelelő.
A darabban a kérők más és más humorstílusokat képviselnek, így szerintem a szülők sem unatkoznak.
Az angol humorú kérő jelenete például abszolút felnőtt szint ? néhány csattanó nekem is csak második hallásra esett le. Bélszél Alpár poénjai pedig megint más kategóriába esnek. Nagy a differenciál ezek között, nem lehet tudni, hogy kinek mi a favoritja, de itt mindenki találhat kedvére valót.
Mit gondolsz a darab egyik üzenetéről, miszerint az élet nem áll meg a párod megtalálásával?
Beszélgettem erről az íróval, Szabó Borbálával és Csillával is, mivel először felmerült bennem a dramaturgiai bukfenc gondolata: a szerelmesek egymásra találnak, azonban a fiú nem egyszerűen elveszi, hanem inkább megleckézteti a lányt. Ez meglepő, hiszen ott is véget érhetne, hogy boldogan élnek, amíg meg nem halnak. Ugyanakkor ez az életben is így van: egy kapcsolat elején dúl a szerelem, de utána elpárolog a rózsaszín köd és jönnek a szürke hétköznapok. Az ember pedig rájön, hogy nem pont úgy mennek a dolgok, ahogy ő azt előtte eltervezte. Nem elég megtalálnod, együtt is kell maradnod életed párjával, és felelősséggel tartoztok egymás iránt. A fiú pedig pont erre próbálja megtanítani a királykisasszonyt, hogy az élet nem rózsaszín tütükből és apuka pénzéből áll. Ildikónak le kell szállnia a földre és megtanulnia emberként élni.
Miben lehet még látni Téged ebben az évadban?
Legközelebb az Ibusár állomás című kétszemélyes operában lépek fel a Hátsó kapuban május 17-én. 21-én pedig a Szeretlekben játszom a Mikroszínpadon. Közben készülök a következő évadra is: a Pesti Magyar Színházban Szász Jánossal próbálok a Jó estét nyár, jó estét szerelem című musicalhez, amit szeptembertől adunk elő. Júniusban pedig A jég című előadást hozzuk vissza a Trafóba, elseje és hatodika között minden este. Ez Vlagyimir Szorokin trilógiájának a középső része. Nyáron pedig a Munkaügyek című sorozatban fogok dolgozni.
Képek: Kállai-Tóth Anett
