"Van más alternatíva, mielőtt bekrakkol a klíma." Talán ennyiben foglalható össze a koncert általános üzenete, de azért nem kellett tartani attól, ahogy a közönséget elnéztem, hogy hazafelé menet mindenki már az utcán nekifog a szelektív szemétgyűjtésnek, inkább nagyon jó kedve lett a hallgatóságnak, és kitáncolta magát. Nincsen könnyű dolga egyébként a Kaukázusnak a pártfogóként emlegetett Kispál és a Borz zenekar után, hiszen egy következő generáció képviselője, amelynek nem elég az alanyi költészet, amellett még életvezetési alternatívákat, környezettudatosságot, engedetlen polgáriságot is szeretne átnyomni a szövegeivel. Vagyis elkötelezett, ideológiailag is, kimondottan a szó jó értelmében vett anarchista agitprop zenekar. Rockzenével és társadalomkritikus hozzáállással mégis jobb eredményeket lehet elérni, mint teszem azt újságírással és társadalomkritikus hozzáállással, úgyhogy Kardos-Horváth János meg basszusgitárosa, Fűrész Gábor végül is jó úton haladnak a megdicsőülés felé.
Ráadásul jól csomagolják tánczenébe az általános közérzeti mondanivalót. Van benne elektronikus drum and bass-es, rockos, helyenként már-már a Tankcsapda dühödtebb pillanataira emlékeztető, népzenei, valamint négyakkordos korai punk futam is, aminek nagyon örültem, miután a közelmúltban egyszer volt szerencsém meghallgatni egy kis létszámú közönség előtt előadott, lehangoló unplugged verziót. Akkor megmutatkozott a maga pőreségében, hogy a Kaukázus szövegei nagyon nyomasztóak azért. Az viszont hitelessé tette az egész produkciót a Hajón, hogy tömeg előtt ugyanúgy kissé zavarban vannak a színpadon, felidézve ezzel az egykori, földalatti, lázadó punkzenekarok habitusát. Az ősszorongás, hogy lopva mindig a bejárat felé néztek, nem jön-e valaki, hogy azonnal kiürítse, majd bezárassa a helyet, vagy, ha más nem, ránk szól a házmester.
A koncert viszont ellenőrök és hiba nélkül zajlott, maximum a közönség egyik tagja szólt rá a másikra, hogy ne dohányozzon már az orra alá, mert ebben a koncerthelyiségben egyébként is tilos rágyújtani. Ennyi önérdek-érvényesítés egy nemdohányos és egy Kreatív Önsegélyező Kaukázus Klubtag részéről bőven belefér, különben is az ilyen vitákat aztán hamar áthidalta a következő sláger, abból pedig volt elég, sőt, tulajdonképpen csak slágereket játszott a Fekete-tenger és a Kaszpi-tenger közötti hegyláncról elnevezett rockzenekar.
A Teszkóval kezdtek, a 35 körüli áruházi raktáros modern, groteszk balladájával, a közönség pedig természetesen együtt énekelt velük, ahogy annak idején, amikor rászokott erre a dalra, az MR2 Petőfi rádiót hallgatva is. A felfokozott és értelmetlen fogyasztás világának apró emberáldozatai. Aztán persze volt Szalai Éva, Kortünet, Élettér, Agyhalál, hogy csak a vidámabbakat említsem. Nehezen sikerült felfedezni, hogy mely dalok valók az új lemezről, mert a zenekar honlapjáról mindig minden dal letölthető, és elveiknek megfelelően szabadon terjeszthető, úgyhogy a friss számokat is ismerte már a nép.
Tartalmilag a mikro- és a makrokörnyezet párhuzamba állítása, zeneileg a délszláv, finn és magyar népzenei elemek felbukkanása jellemzi az új dalokat. Mindenesetre ugyanúgy jól táncolhatók. Kétszer ráadás is volt, bár szerintem egyáltalán nem akarták abbahagyni, legalábbis nem kellett sokat könyörögni a folytatásért. A Kaukázus hálás a saját maga által, az interneten felnevelt közönségének, amikor megtestesül, legszívesebben reggelig játszanák neki a néha zavarba ejtően megcsavart, helyenként a beat korszakot idéző, haldokló szocialista nosztalgiával átszőtt dalokat. Generációkon átívelő, ismeretterjesztő videóodiszkó (mert pazar vetítés is volt, például budapesti tömegdemonstrációkról), ökorákendroll, aminek tétje van, mert igazából nem egy tánc. Meg a gyerekkor, aminek vége, de semmi baj, mert erre is van megoldás: "Mindig megújítom magam, bennem napenergia van, Nem lépünk Isten helyére, egy a jelszó: Tartós Béke!
