Az Alkotmány utcai épület kapualjában található az a hatalmas üvegajtó, mely a kiállító térbe vezet. Benkő Zsuzsanna a galéria vezetője kalauzol minket ebben a többfunkciós intézményben, mely két nagy teremben mutat be modern alkotásokat.
Önök klasszikus galériaként működnek?
Mi non-profit szervezetként működünk. Nem kötődnek hozzánk szorosan művészek, nem végzünk kereskedelmi tevékenységet. A nálunk való megjelenés a művész számára ingyenes, a kiállított művek közvetlenül a művészektől vásárolhatók meg, mi a lehetőséget adjuk a bemutatkozáshoz. A galéria vezetése választja ki, hogy ki állíthat ki a galériában. Feltétel, hogy a művek beilleszkedjenek a galéria profiljába illetve olyan értéket képviseljenek, amihez szívesen adjuk a nevünket. Általában egy hónapig tart egy-egy művész kiállítása nálunk.
Miket láthatunk itt?
Eleinte karikatúra és képregény kiállításokat rendeztünk, de az elmúlt 13 évben kibővült a palettánk a kiállított anyagok tekintetében. Nyitottak vagyunk a kortárs festészet, fotográfia, videó munkák és installációk felé is. A festészetben a kortárs, modern irányzatokat részesítjük előnyben, a haladóbbnak tartott tendenciákra igyekszünk koncentrálni. Büszkék vagyunk rá, hogy Magyarországon elsőként mi rendeztünk street art munkákat bemutató kiállítást, 2006-ban.
De emellett hűek maradtak az alapvető célhoz is.
Igen, nagyon sok karikatúra és képregény kiállítás került megrendezésre a működés 13 éve alatt. Bemutattuk többek között a karikatúra területén ma már klasszikus Kaján Tibort, Brenner Györgyöt és Sajdik Ferencet, illetve a képregények nagyjait, mint Zórád Ernőt, vagy Sebők Imrét. De nem csak a régi nagyoknak jut hely, hisz bemutatjuk a mai feltörekvő generációt is, megjelenést és támogatást biztosítva számukra a Galéria falain.
Hogyan értékeljük ezeket a műfajokat?
A karikatúra és képregény műfajban tevékenykedő alkotók többnyire nem is igazán alkotnak más műfajban, ők ebben találták meg azt a területet, ahol művészileg kiteljesedhetnek. Csakúgy mint minden más képzőművészeti műfaj esetében, itt is egyéni ízléstől, stílustól, alkotótól függ az egyes művek megfogalmazása, hogy valaki egy-egy határozott vonallal érzékeltet monokróm grafikákat, vagy színes, a végletekig kidolgozott rajzokat készít.
A felsőoktatási intézményekben ilyen szakirányok ? karikatúra illetve képregény szakok - ma még nem léteznek, akinek ez a műfaj tetszik meg, és ebben akar alkotni, annak más lehetőségeket kell keresnie, hogy képezze magát.
Közel állnak ezek a műfajok egymáshoz?
A karikatúra és a képregény sok mindenben más megközelítést igényel az alkotó felől. Míg egy karikatúrában többnyire egy felület áll a rendelkezésre egy gondolat vagy érzés megfogalmazására, addig a képregényben műfaji sajátosságának megfelelően a történetet több kockán át lehet kibontani. Emellett amíg a karikatúra általában egy poénra, csattanóra koncentrál, a képregénynél nem kötelező elem a geg, a humor. Egy képregény ugyanúgy elmesélhet egy tündérmesét, vagy egy Gárdonyi-regényt, mint egy horror-történetet, vagy egy drámai önéletrajzot.
Mi jellemzi karikatúrát?
A karikatúra fogalmi meghatározása máig nem egyértelmű, nincs konszenzusos megállapodás, révén egy rendkívül sokrétű műfajról beszélünk. Gyakran előfordul, hogy a karikatúra a torzítás eszközével él, - például egy-egy arcvonást, vagy egy testrészt túloz el -, de attól is karikatúrává válhat valami, hogy egy realisztikus arcot mondjuk egy teljesen idegen, furcsa környezetbe, szituációba helyez. A karikatúra elengedhetetlen feltétele a humor, a geg, az (ön)irónia, ettől eltekintve azonban nincsenek megkötések, sem műfaji, sem témákra vonatkozó, sem ábrázolás-technikai tekintetben. Egy rajz, egy festmény, egy szobor, de még egy irodalmi mű is, ha olyan, egyformán felfogható karikatúraként.
Tölgyesi Tibor
