Kaufmann Oszkár 1873-ban született az erdélyi Újszentannán, tehetős zsidó családban. Zenei pályára szánták, amikor azonban Kaufmann Budapesten a Műszaki Egyetemre iratkozott be, megvonták tőle a családi támogatást. Karlsruhéba ment az ottani Großherzogliche Technische Hochschuléra, 1899-ben vehette itt át építészdiplomáját. A sors fintora, hogy zongoraleckék adásából tartotta el magát tanulmányai alatt. A szomszéd település, Baden-Baden polgármesterének lányába szeretett bele, 1903-ban vette feleségül Emma Gönnert, apósa kedvéért ekkor kitért zsidó hitéből. Még Karlsruhéban ismerkedett össze a német színházi élet jelentős személyiségeivel, valószínűleg ekkor köteleződött el Thália papjai mellett.
A berlini Hebbel Színház (Hebbel am Ufer / HAU)
1900-tól Berlinben dolgozott a híres német színházépítő, Bernard Sehring irodájában. Első önálló tervezése 1907-ben a berlini Hebbel Theater volt, amelynek fogadtatása rendkívül pozitív volt. Kaufmann szakított a teátrumok korábban évszázadokon át bevett bordó bársony, aranyozás, óriás csillár hármasával, és szürke bársonyhuzatú székeket, barna fával burkolt falakat tervezett. Akusztikailag kiváló, a korszak legújabb építészeti stílusát alkalmazó, modern épületet tervezett meg. Bíró Lajos újságíró így méltatta 1908-ban: „az a buzgó és türelmetlen művészi ösztön, amelynek az utolsó lámpa éppen olyan fontos, mint akár a homlokzat, az a gyönyörűen artisztikus kicsinyeskedés, amely a szőnyegek színeit is maga akarja megállapítani, ez teszi a Hebbel Színházat egyrészről azzá a tökéletes dokumentumává a kornak, amellyé a külső művészete még csak félig tette volna, másrészről ez teszi a világ egyik legszebb színházává.”
A Bremerhaveni Városi Színház
A Királyi Operaház tervezői közül kizárták, mert nem volt német állampolgár. A megbízást elvesztette ugyan, de a személye körüli vita jót tett az ismertségének. 1911-ben Bremerhavenben nyitotta meg kapuit a következő általa tervezett színház. Az akkor még csak 36 éves építész a Hebbel Színház sikere ellenére sem volt még igazán befutott színháztervező, de a meghívásos pályázatot többen lemondták, így került a képbe Kaufmann, akinek aztán nyert a pályázata. A színházterem falburkolata és a szürke székek mellett a homlokzati és belső terek ízléses és stílusos megtervezése, az épület elegáns terei máig kiválóan szolgálják a színházban dolgozókat és az odalátogatókat. Bremerhavenben ismerkedett meg a szintén magyar származású fiatal építésszel, Stolczer Jenővel, akivel aztán 1916-tól közös irodát nyitottak.
A berlini Volksbühne
1913-ban épült meg tervei alapján Bécsben az új városi színház (Neues Wiener Stadttheater), itt már együtt dolgozott Kaufmann az avantgárd színház egyik legjelentősebb alkotójával, Max Reinhardttal. Az ő ötlete nyomán készült el a szintén Kaufmann által tervezett berlini Volksbühne, amelynek lényege, hogy a szegényebb rétegek se legyenek kizárva a kultúra élvezői közül, ezért közvetlenül számukra épült a színház, igen kedvező jegyárakkal. A Volksbühne enyhén klasszicizáló épülete remek átmenetnek tekinthető a hagyományos stílusú építészet és a modern között.
1920 és ’29 között több színházat is átépített Berlinben: a Nollendorfer Platzon és a Kurfürstendammon állókat Max Reinhardttal együtt. A Krolloper átépítése ugyancsak izgalmasra sikerült: expresszionista rokokónak nevezi stílusát a szakirodalom. A Reichstag 1933-as leégése után a náci Németország parlamentje a Krolloperbe költözött, miután megtisztították a náci szóhasználat szerint degenerált, azaz zsidó származású építész, Kaufmann ötleteitől.
A tel-avivi Habima Színház, jelenleg Izrael Nemzeti Színháza
1933-ban Kaufmann építésztársa, Stolzer a fokozódó náci nyomás elől Palesztinába költözött; hamarosan Kaufmann is követte. A tel-avivi Habima társulat Erich Mendelsohnt, a híres német építészt kérte fel színházuk megépítésére, de az építész vonakodott, ezért a megbízást Kaufmann kapta. Az épület környezetében lévő házakhoz igazodva, a fehér Bauhaus stílusában épült meg a teátrum, korábbi tervezéseihez hasonlóan Kaufmann ismét megmutatta a különböző stílusok iránti fogékonyságát. A színház azóta Izrael Nemzeti Színháza lett, többszöri átépítése során sajnos jelentősen eltértek Kaufmann eredeti terveitől. A színházon kívül további lakóépületeket és Haifában egy mozit is tervezett, de a gazdasági nehézségek miatt továbbköltözésre kényszerült. Eredetileg Angliába készült a család, de a világháború kitörése megakadályozta ezt a tervüket, Palesztinába sem tudtak visszatérni, így Bukarestbe költöztek. Itt azonban a román fasiszta kormány elüldözte őket, Budapesten települtek le véglegesen. 1942-ben Kaufmann felesége elhunyt, később Kaufmannt internálták, de hosszas bujkálás után végül visszatért a magyar fővárosba. Az új politikai rendszerben nem lehetett magánirodát nyitni, a BUVÁTI tervezőirodában használták ki színházépítési tapasztalatait. A háborúban megrongálódott Operaház felújításakor kérték ki tanácsait, az Erkel Színházat pedig Kaufmann tervei alapján újították fel, a rekonstrukciót követően erősen feljavult a terem akusztikája.
A Madách Színház
Kaufmann utolsó munkája az egykori Royal Orfeum helyére tervezett Madách Színház volt, Mináry Pállal és Fábry Ottóval közösen. A szocialista realizmus volt az utolsó művészeti irányzat, amelyben elmélyedt és maradandót alkotott. A színház 1961-es megnyitását már nem élhette meg, 1956 szeptemberében hunyt el.
