handletol_01_fotocredit_mkvm_1
Az 1867-ben meghozott emancipációs törvény polgári jogaiban egyenjogúsította a hazai zsidóságot. Ezt követően igazi fellendülés kezdődött: a zsidók hamarosan a gazdasági, kulturális és közéleti fejlődés mozgatórugójává váltak. Erről az időszakról mesél A handlétól a grand caféig című kiállítás a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban.

 

A tárlat előterében található molinó a zsidók az emancipációs törvény előtti életéről informál. A 18. században e közösség zöme falvakban és mezővárosokban élt, a szabad királyi városokba nem fogadták be őket. Először II. József engedélyezte számukra a letelepedést a városokban is, azonban csak meghatározott helyeken. Pesten például az akkori külvárosban, a mai Terézvárosban. A város első zsidónegyede főként az úgynevezett Orczy-ház környékén alakult ki, a mai Károly körút ? Király ? Paulay Ede ? Nagymező utca által határolt területen.

 kiallitas_mvkm

Mivel a zsidók a 19. század második feléig nem vehettek részt sem a mezőgazdasági termelésben, sem a céhes iparban, így a kereskedelem, a pénzügyletek és az ipar egyes ágai váltak számukra elérhetővé.

A szabad kereskedelem és a gyáralapítás felé az 1840-es törvény, a kézműves foglalkozások felé az 1859. évi iparrendtartás nyitott utat. Az 1860-as évek végén már bankok, malmok, kávéházak, gyárak, mulatók tulajdonosai. Építkezéseik folytán nagy szerepük volt a mai városkép kialakításában.

 

kiallitas_handle

A kiállítás egyterű és egyszerű felépítésű: néhány fontos és kiemelkedő személyen keresztül mutatja be, hogy milyen tevékenységekkel foglalkoztak a zsidók az 1867-es törvényt követően.

Nyolc családot ismerünk meg, akik a kiállításban egy-egy, molinókkal határolt teret kaptak: részletes leírásokon keresztül informálódunk a családtörténetükről, valamint a plakátok között a tevékenységükhöz kapcsolódó és egyéb személyes tárgyakat és a megmaradt családi fotókat tekinthetjük meg.

hangszer

A bemutatott személyek egyetlen kivételtől eltekintve mind pestiek, ami nem véletlen, hiszen a közösség főként Budapestre koncentrálódott: az akkori főváros lakosságának 23,2%-a volt zsidó, ami több mint 250.000 főt jelentett. Az itt bemutatott alakok közül az egyetlen vidéki Kohn Ignác, akinek a családja Nagykőröshöz kötődik.

A Kohn család vegyeskereskedést üzemeltetett, ahol ? a kor divatjának megfelelően ? mindent (p. olaj, fűszerek, tisztítószerek, puska stb.) lehetett kapni. 1910-ben Kőrösire magyarosították a nevüket. A mostani kiálításon üzleti levelezéseik, árjegyzékeik, csomagolópapírjaik láthatók, amelyeket a dédunoka adományozott a múzeum számára.

 

videki_vegyeskereskedes
Vidéki vegyeskereskedés anno

Mautner Ödön először gabonamagvakkal kereskedett, majd profilját fokozatosan bővítve később takarmánymagvak nemesítésével és kereskedelmével foglalkozott. Sternberg Ármin 1884-ben alapította meg hangszerüzletét, majd a család 1912-ben megnyitotta a Zenepalotát a Rákóczi út 60. szám alatt, ahol nemcsak kereskedéssel, hanem gyártással is foglalkoztak.

 

Singer Károly cirkuszi mutatványosoktól tanulta el a szórakoztatás csínját-bínját, ő kávéházat nyitott, azonban a helynek eléggé kétes híre volt, így a tulajdonos neve is megkopott. Singer emiatt Somossyra magyarosított, és 1894-ben megalapította a Somossy Orfeumot (a mai Operettszínházat), amivel megteremtette a nagyvárosi szórakoztatóipart.

 

Somossy_Orfeum_r
A Somossy Orfeum

A Steuer és a Hirsch dinasztia voltak a kávézás királyai Budapesten. Steuer Sándor vezette a Múzeum körúton a Fiume kávéházat, majd 1894-től a New Yorkot. Bátyja, Gyula a pesti Európa Szállóban főpincérkedett, majd a Két Oroszlán fogadó tulajdonosa lett, 1888-ban pedig megnyitotta az Abbázia kávézót, amely a helyi művészek, később a politikusok találkozóhelye lett.

A Harsányira magyarosított Hirschék, Adolf és Rezső 1901-től vették át a New York bérleti jogát Steueréktől. Ettől kezdve mindennapos vendégek lettek a kor legnevesebb írói és költői, akiknek Harsányiék igyekeztek mindenben a kedvükben járni: tintát is tartottak, valamint a pincéreknél mindig volt egy kutyanyelvnek nevezett, hosszú, üres papírfecni, amelyet feljegyzésekre használnak, hogy a művészeknek legyen mire írniuk, ha megszállja őket az ihlet.

handletol_02_fotocredit_mkvm8_1

Wertheimer Albert és Frankl Mór fűszerkereskedést üzemeltetett, saját termékük volt az Excelsior kávé. Az üzletnek három házaló kereskedője is volt, így az egész országba szállítottak termékeket.
Goldberger G. Sámuel pedig a Párisi Nagy Áruház tulaja volt, amely a legmodernebb kereskedelmi egység volt a városban, mivel a vásárló egy épületen belül mindent megvásárolhatott az élelmiszertől kezdve a divatárun át egészen a használati tárgyakig.

Az üzlet először a Rákóczi úton volt, ám amikor az ottani épület leégett, Goldberger megvásárolta az Andrássy úti kaszinó épületét, és itt húzatta fel a vasbeton szerkezetes, szecessziós épületet. Az áruháznak százoldalas, hetente megújuló katalógusa volt, 806 fő dolgozott az épületben és házhozszállítást is vállaltak.

divatcsarnok
A Párizsi Nagy Áruház

 

A kiállításon e néhány felvillantott életből is kitűnik, hogy az emancipációs törvényt követően a zsidók jellemzően olyan polgári megélhetést választottak maguknak, amely révén beilleszkedhettek a város társadalmába. A századfordulós Budapest meghatározó szereplői voltak ők.

Kocsis Katica