Értéket teremteni a rohanó világban – itt a Kék Cetli hatodik epizódja
Hűek tudunk-e maradni a gyökereinkhez, miközben a világ egyre csak rohan? Megtalálhatjuk még a kézzel végzett munka szépségét egy olyan korban, ahol mindent könnyedén megvehetünk és el is dobhatunk? A Kék Cetli hatodik epizódjában dr. Farkas Levente András és beszélgetőtársai többek között ezekre a kérdésekre keresik a választ.
Palócföldön a hagyomány nem ünnepi díszlet, hanem hétköznapi természetesség. Paluch Norbert néprajzkutató Balassagyarmaton, a Palóc Múzeum falai között ülve mesél a palócok ízig-vérig élő kultúrájáról, és arról, hogyan lehet a családunk nemcsak a közvetlen rokonságunk, hanem akár egy egész utca, egy falu vagy egy nemzetnyi közösség. És mi lehetne nagyobb megtartó erő az életben, mint a tény, hogy nem vagyunk egyedül?
Ebben az epizódban történelmünk egy fontos szelete is felbukkan, egy egészen új perspektívából: II. Rákóczi Ferenc és a Rákóczi-család története emlékeztet minket arra, hogy merni kell magyarul élni. A szabadságharcos Rákóczi mindössze 27 éves volt, amikor harcba szállt az ország függetlenségéért, és alig múlt 35 éves, amikor a szatmári béke megkötése nyomán egy csapásra nemzeti hőssé vált. A szívből végzett, valódi értékeket képviselő munka mindig kifizetődik – ezt vallja dr. Tamás Edit, az MNMKK MNM sárospataki Rákóczi Múzeum igazgatója is.
Az értékteremtő munka a mai világban kifejezetten drága kincs, különösen, ha a két kezünkkel végezzük. Sokszor egyszerűen megvesszük, majd rövid idő után eldobjuk a tárgyakat, miközben elfelejtjük azt, hogy a kitartás és a figyelem, amit egy-egy saját magunk által készített alkotásba beleteszünk, mindennél többet ér. Koscsó Istvánné, a Lorántffy Zsuzsanna Hímzőműhely vezetője jól tudja ezt, hiszen a hímzéseket akár több hétig vagy hónapig is készíti az ember, mire elkészül a végeredménnyel. Áldozatos munka ez, és minden, amit mi magunk hozunk létre. Ezért fontos üzenet, hogy sose felejtsük el: egymás megbecsülése tart össze minket igazán.
