Egy középkorú, valaha volt hitét és célját végleg elveszített ingatlanügynök azt a megbízást kapja, hogy mielőbb vevőt találjon a romos raktárépületre. Nincs koncepciója, csinálja, amit kell. Csakhogy a raktár dugig van pakolva bedobozolt kínai árukkal ? és nem utolsó sorban benne lakik a holmi őrzője, egy vele nagyjából egykorú kínai férfi. János és Wu két teljesen más pályán mozog, a 2010-es évek eleji Magyarországon a kettejük élete nemigen keresztezheti egymást. Most azonban éppen ez történik: Wu azért küzd, hogy még néhány hónapig őrizhesse a kacatokat, mert ennyi munkával kiváltja a tartozását és visszamehet Kínába. Jánosnak az állása függ a sikeres eladástól.
A helyzet tehát minimum versengést, vagy inkább harcot kínál föl, de a forgatókönyv messze elkerüli a szokványos filmes kliséket, és a két férfi élete megnyílik egymás előtt. Szenzációs rendezői ötletnek köszönhetően kínai szótárrá alakítja a raktárba felhalmozott árut, a számára ismeretlen magyar szavakat tárgyakkal helyettesíti, ha ebből is kifogy, még mindig kéznél van a Tesz-Vesz Város egyik kötete, mint valami képes enciklopédiája mindannak, ami a nyugati és a keleti gondolkodásban közös. Így lesz az erő fogalmából a ?róka üti a vasat?, a lábmasszázsból a ?százlábú kirándulni megy? és a többi. A tárgyak arra valók, hogy segítsék az embert, döbben rá János, amikor Wu egy üres dobozba zárja, hogy kigyógyítsa a klausztrofóbiájából. A műanyag mütyürök, nyugati szemmel röhejes giccsek között János magára talál, elveszíti a szorongásait és cserébe visszakapja a bizalmát. Wu pedig, mint egy bölcs kung-fu mester, a raktár rejtelmeibe beavatva őt, végre igazán szenvedélyesen játszhat.
A két főszereplő, Rátóti Zoltán és Yu Debin csodálatos ritmusérzékkel haladnak az idegenségtől a közelség felé. Lépésenként cserkészik be egymást, kihasználva a játéktér, a raktár bonyolult térbeli struktúráját, a tetőn kialakított kis teraszt és az épület előtti kihalt utcaszakaszt. Rítusokat játszanak végig, ősidők óta ismétlődő ceremóniákat, mert két férfi barátságához csak ezeken át vezet út. Kettősüket sok színnel gazdagítja a blazírt pizzafutárlány (a remek Bánfalvi Eszter), akibe persze mindketten beleszeretnek.
A film egész lüktetését ritmusban tartja a két világot bizarrul egymásra rétegező zene (Hammer Zsolt és Jávorka Ádám) és a folyamatos impulzusokat adó képi humor. A film csodája azonban nem a kitűnő alakításokon áll, nem is Vecsernyés János jó atmoszférát teremtő kameráján ? pedig külön dicséretet érdemel a visszafogott, karakteres világítás, ami nem követte a hazai filmekben eluralkodott, teátrális megoldásokat. A titok nyitja ott van, hogy a rendező távol tartja magát a közhelyektől, a szentimentális ?mi mások, mégis egyek vagyunk? leegyszerűsítéstől, viszont képes volt emberi helyzetet formálni a migráció ellentmondásaiból. A kicsit túl gyorsan elvarrt befejezés utólag megbocsáttatik, és a mozi élményét, mint egy igazi varázsdobozét, úgy vihetjük haza, hogy doboz is, titok is a miénk marad.
