Kutas László szobrászművész és Winkler Barnabás építészeti tervező alkotása az 1944 telén, 1945 tavaszán működő sáncásó táborokban halálra hajszolt zsidó kényszermunkásoknak, köztük Szerb Antalnak, Halász Gábornak és Sárközi Györgynek, a magyar irodalom és szellemi élet kiválóságainak állít emléket. A kompozíciót a temetődomb oldalába süllyedő, stilizált emberalakok és előredőlő márványlapok alkotják, amelyek az erőltetett menetet szimbolizálják.
Avatóbeszédében Arató Gergely hangoztatta: felelősségünk, hogy emlékezzünk, és elmondjuk a felnövekvő generációknak, hogy hat évtizede magyarok üldöztek, aláztak és gyilkoltak meg magyarokat, egy gonosz és értelmetlen ideológia szellemében.
Az emlékhely létesítését a Holokauszt Közalapítvány kezdeményezte. Szita Szabolcs, a közalapítvány vezető történésze, az emlékhely megvalósításának szervezője beszédében elmondta: a környéken 8 ezer embert öltek meg. Szembe kell nézni a brutalitással, amit ember ember ellen elkövetett, hogy mindez ne ismétlődhessen meg. "Ide kell hozni minden jó akaratú embert, hogy lássák, hová vezet a gyűlölet" - mondta Szita Szabolcs.
Fodor Tamás, Sopron polgármestere a 20. század legnagyobb kegyetlenségének és embert próbáló időszaknak nevezte a vészkorszakot. Felidézte az áldozatok emlékét és az embermentők tetteit, akik segítettek az üldözötteken. Ők emberek tudtak maradni az embertelenségben - hangoztatta a városvezető. Az emlékhely megvalósulását a kormányszervek mellett a soproni önkormányzat és a bécsi Zukunftsfonds is támogatták.
(Múlt-kor/MTI)
