Az 1961-ben Letenyén született, cigány származású festőművész, Ferkovics József festményein a roma festészet hagyományait ötvözi az új irányokkal. Több kiállítása volt már Magyarországon és többek között Nápolyban, Londonban, Berlinben, Pekingben. Munkássága nem marad el olyan jelentős cigány származású festőművészek mögött, mint Szécsi Magda vagy Szentandrássy István.

Ferkovics Józsefnek nem a sztereotípiák mentén, de a hagyományok rendjébe illeszkedően született, erős színhatással rendelkező képei könnyen megállítják a nézőt.

Tájképei, noha nincs rajtuk ember, az emberi létezésre kérdeznek rá, az emberi létállapotot faggatják. Nagy erejű, nem egyszer szorongást keltő alkotások.

Nyugtalan színalkotása, a vibráló formák azt a benyomást keltik, hogy itt valami rendkívüli történt, vagy most fog megtörténni. Hamarosan. Mindjárt. Nem könnyű megállni ezek előtt a munkák előtt. Nem könnyű egy fenyegető táj elé állni.

Szinte valamennyi nőalakja szomorú, mintha az ábrázolt nők egész életének végkifejlete a szomorúság és a problémákba való beletörődés lenne. Ha máshol kevéssé ennyire egyértelműen, itt határozottan kiütközik a cigányság mint a származás képi megjelenítése, a cigány nőkre jellemző nehézségekkel való szembenézés. Alkalomadtán alig vehető ki az arcuk, alig ismerhetők fel könnyen. Olyan ez, mintha a saját sorsuk takarná ki őket, eredeti személyiségük nem látszik a megélt valóságuktól. Ferkovics empatikus, megértő a nőalakjaival.

A képek közt járva egy sokak előtt idegen univerzum keletkezésében veszünk részt, amelynek majdnem összes bolygója a nélkülözés, a szegénység, a szorongás pályáján mozog. Nehéz nem azt gondolni, hogy Ferkovics tökéletes ismerője és értője ennek a rögzített, kitaszított űrhajósokat váró galaxisnak. Megérkezni ide perifériakísérlet, a megérkezés itt perifériamegismerés.  

Nemrég a Szülőföld Kiadó a festőművész képeiből albumot adott ki, amely az alkotó munkásságának elmúlt tíz évéből válogat.

A tárlat február 28-ig tekinthető meg.

Fotók: Kultúra.hu/Csákvári Zsigmond