Alföldy Flóráról kevés dokumentum érhető el, élete hevenyészett töredékekből rekonstruálható. Biztosan annyi tudható róla, hogy jómódú család gyermekeként született.
1905-ben egy közel ötszáz művet bemutató Műkedvelő Fényképészeti Kiállításon egyedüli nőként szerzett díjat Idyll a Sikarában című felvételével. A Bácsország című folyóirat rendszeresen jelentette meg felvételeit, és az Új Idők, Tolnai Világlapja újságokban is találkozhatott munkáival a közönség.
1907-ben személyesen juttatott el harmincöt fotót a Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának, ahol azokat leltárba vették – majd száz évig hozzá sem nyúltak.
1908-ban házasságot kötött Késmáry Béla ügyvéddel. A feljegyzések szerint három gyermekük született, ebből egy élte meg a felnőttkort.
Feltehetően 1912 szilveszterekor halt meg. A temetését követő napon férje megölte magát.
Életrajznak kevés, annál többet mondanak el Alföldy Flóráról a képek.
A budapesti Néprajzi Múzeum mindössze néhány tucat fotónagyítással rendelkezik a fényképész Bácskában és Baranyában készült felvételeiből, ezeken szülővárosának és a környező vidékeknek lakói, eseményei tűnnek fel. A majd száz évvel ezelőtt készült fotók Bácska mindennapjait hozzák közelebb.
Alföldy mindegyik képe időutazásra hív. 1907 előtt készült, majálist ábrázoló fotóján hölgyeket és gyerekeket látunk. Csoportkép. Mintha Kosztolányi Dezső egyik novellája jelenne meg a fotón, idill van, derű. A nők nem néznek a kamerába, elkalandozik figyelmük. Számukra nem fontos, hogy több évtized múltán látszódjon az arcuk, az ünnep most van. Nekik nem fontos tehát, nem úgy, mint a földön ülő gyerekeknek, akik a kamerába, ránk néznek. Érzik, valami fontos történik itt. Megörökítés. A nekünk háttal álló férfi elutasítja a szereplést. Ezen a fotón nincs semmi nyugtalanító, bennünk ébredhet nyugtalanság, akik tudjuk, mit ír 1909-ben Kosztolányi: „Háború lesz.”
A szintén 1907 előtt készült felvételen szélmalmok láthatók egymás mellett. Miért fotóz egy nő szélmalmokat, mi fogja meg bennük? Kár, hogy nem maradt fenn jegyzet, ahol erre magyarázatot adna. Marad a találgatás. Arra gondolt, több évtized után érdekes lehet, hogy az Ada nevű helyen működtek szélmalmok. Szimbólum. Akár. A szélmalom sok mindent jelent, a szélmalom jelentése sokféle. Ha a kompozíció szempontjából nézzük, a jó arányérzék lep meg.
A Zomborhoz kötődő fotón két kofát látunk. Alig léptünk át a huszadik századba, a vidék szegényes, fejlettségi szintje alacsony. A két asszony nem riadt vissza a fényképezéstől, pedig nem kizárt, akkor és ott láttak először gépet, akkor és ott fotózták le őket életükben először. Ehhez Alföldy érzékenysége kellett, hogy bizalmába avassa a két kofát, hogy ne zárkózzanak el a fényképezéstől.
Koldusok. Alföldy Flóra szociofotója. Semmi erőltetettség, természetellenes beállítás, szánalmunkra ható gesztus. Sok mai fotós tanulhatna ebből a képből. Érzékenység? Együttérzés? Igen. Megkockáztatom: szeretet. Földön ülő asszonyok, gyerekek. Szegények. A társadalom peremén, és a fotós belép közéjük, nem a partról figyel. Köztük van, közénk hozza őket.
A Teknőárusító című képen cigányasszony mosolyog. Belenéz a gépbe. Nem fél, élvezi, hogy megörökítik. Körülötte a teknők, körülötte a többiek. Élmény ránézni erre a képre. A fotó feltehetőleg vásáron készült. Zomborban évente négy országos vásárt tartottak, ahol a legkülönbözőbb mesterségek képviselői fordultak meg. Szép.
Alföldyt minden társadalmi réteg és nemzetiség foglalkoztatta. Erre példa a szerb lakodalmat és a német asztaltársaságot megörökítő képe. Az ünnepségek sem hagyták hidegen, egyik fotóján a Zombori Függetlenségi Párt zászlóavatási ünnepsége, másik képén szerb körmenet látható.
Meglepő módon a képek mindegyike kültéren készült, ez Alföldy személyiségére enged következtetni. Könnyen fogadtatta el magát más társadalmi rétegekhez tartozókkal, más nemzetiségű polgárokkal, nyitottság, tolerancia jellemezte. Abban a korszakban ez rendkívüli magatartásnak számított. Ennyiben ezek a fotók a fotográfus személyiségjegyeit viselik magukon, az őt érdeklő világról adnak képet. Fotói túl azon, hogy magas szakmai elvárásoknak felelnek meg, erre, a tőlünk különböző dolgok és jelenségek elfogadására tanítanak, egy előítélet nélküli szemlélődést sugallnak, a huszadik század elejéről, a holokauszt és az állami szintű faji megkülönböztetések előtti világból.
A Néprajzi Múzeum munkatársa, Gebauer Hanga által összeállított válogatás a Mai Manó blogján is megtalálható. A Néprajzi Múzeum online fotóarchívuma további izgalmas felvételekkel vár minden érdeklődőt.
