Alexy Miklós Prágában, a Cseh Műszaki Egyetemen tanult, majd pályakezdő villamosmérnökként kezdett el dolgozni Budapesten. A festészet elmondása szerint már gyermekkora óta érdekli: lelkész nagybátyja tájképeket készített, Debrecenben pedig, ahol iskolás éveit töltötte, olyan rajztanárral hozta össze a sors, aki a tanterem helyett a nyílt terepen tanította diákjait rajzolni, festeni.
Mindennek eredménye egy sor absztrakt, figuratív festmény, melyek élénk színeivel és egyszerű formavilágával már távolról megragadják a tekintetet. Közelebb lépve hozzájuk azonban jóval többet nyújtanak az esztétikai élménynél: olyan univerzumba csöppenhetünk, melyből sugárzik a nem evilágiság, a szakralitás. Egy messzi világ ez, melyet mégis közelinek érzünk, hiszen bennünk történik, a lelkünkben, a képzeletünkben.
Legutóbbi kiállítása, ahogy a bemutatkozóban is írta, a maszkokat, bohócokat ábrázoló képeiből válogat. Miért vonzza ez a téma?
Azt gondolom, hogy a mai világban az ember valamilyen szintig rejtőzködik; egyre inkább védekezik, egyre inkább a társadalom, az anyagi helyzetek kiszolgáltatottja. Sokan ezért kénytelenek elrejteni az igazi énjüket és egy szerepet felvenni az életben. Úgy gondoltam, hogy ezt a maszkokon keresztül tudom a legáltalánosabb módon kifejezni. A másik téma, a bohóc szintén hasonló problémákat vet fel, csak talán lazább, szabadabb formában és utal arra is, hogy ez ráadásul művészi vállalkozásként is létezik.
Nagyon egyszerű formákkal dolgozik. Mi ennek az egyszerűségnek a magyarázata?
Egyrészt végzettségem révén a mérnöki beállítottságom mindig megpróbál felállítani egy rendet, a kép egészét egy rendszer szerint létrehozni ? innen erednek a kicsit nehezebb, szögletesebb formák. A másik ok az, hogy úgy érzem, ez az absztrakció a legmegfelelőbb út ahhoz, hogy a legáltalánosabb jelleggel felvethessem az engem foglalkoztató kérdéseket.
A szín- és fénykezelése határozott szándékokat tükröz. Mit jelentenek ezek az eszközök az ön festészetében?
A színek nálam nem a benyomás, hanem szintén a tervezés eredményei. Úgy érzem, hogy a festészet alapvetően a színekről szól, a színek fejeznek ki érzelmeket. Egy képen belül velük próbálom érzékeltetni a teljességet, kihasználni a sötét és a világos kontrasztokat, az átmeneteket, ugyanakkor viszonylag szűk színkörben mozgok ? elvégre az ember is viszonylag szűk keretek között éli az életét. A fénynek szintén fontos szerepe van: belső kisugárzást, az ember szellemi kisugárzását jelöli, amelyet megpróbálok kapcsolatba hozni a külső világ fényével. Ezért is utalok sokszor a bolygókra, a Napra, a Holdra ? a világmindenséget szeretném behozni a pici emberi világunkba, akár egy képen belül is.
Van is egy sorozata, melyen már konkrétan belső tereket ábrázol?
Mindenképpen meghatározó a belső hangulat a képeimen, az említett, belső tereket ábrázoló képek pedig kimondottan absztrakt festmények. Ezeken kis háromszögekkel, formákkal szerettem volna kifejezni a belső üres tereket és utalni az ember magányára, hogy egyedül vagyunk a nagy mindenségben ? egy pici kis háromszög. Hiszek abban, hogy az ember belső világa valamilyen módon kapcsolódik a külső szellemvilághoz, és a kettő közötti kapcsolat teremti meg az ember fizikai valóságát. Legalábbis így képzelem el.
Munkásságának harmadik része a gyűrt felületű, állatokat is megjelenítő képeiből áll össze. Mit takar ez a technika?
Bár sokan ezt csupán technikának tekintik, számomra ennél többet jelent. Egy ilyen képet sokkal nehezebb létrehozni, mint egy festményt, ugyanis már az elkészítés előtt a fejemben kell lennie az egész látványnak, a gyűrt felületen nem tudok később változtatni. Szellemiségében ezek is kötődnek a belső világhoz: a gyűrődésekkel egyfajta ritmust próbálok létrehozni, melyek az állandóan változó emberi érzelmekre reflektálnak. Éppen ezért azt gondolom, hogy ezek sokkal mélyebb tartalommal bírnak, úgyhogy ezzel szeretnék a közeljövőben is tovább kísérletezni.
Mi a célja a műveivel?
Alapvetően az érzelmeken keresztül próbálok hatni. A képeimmel szeretném elérni azt, hogy a néző elgondolkozzon, esetleg magára ismerjen valamilyen formában, és legyen ereje egy új irány felé fordulni.
Alexy Miklós festőművész kiállítása az Aranytíz Kultúrházban meghosszabbított nyitvatartással szeptember 7-ig látogatható. A festő eddigi munkássága megtekinthető a honlapján is.
Révy Orsolya
Fotók: Csákvári Zsigmond
