Az 1950-ben született Várady Róbert festői pályája a hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején indult. A kezdeti fotórealista munkák után a '90-es években már érzékelhető az absztrakció felé való fordulása. A monokróm, szőnyegszerűen kialakított térben különféle jeleket és jelképeket szigorú rendben bemutató absztrakt képek után, 2002-ben tért vissza a figurális ábrázolásokhoz.
A Várfok Galériában most kiállított anyagon keresztül egy fontos változást figyelhetünk meg Várady művészetében, mégpedig a perspektíva visszatérését. Korábban ennek az abszolút mellőzése jellemezte, mivel a tradicionális művészet egyik alapvonásaként értelmezte és számára az ezzel való szakítás volt elsődleges. Most mégis visszatér hozzá, ami a virtuális cyber terek elmélyítését szolgálja a képeken. Ezek a pszeudo terek a posztmodern világra és az itt létrejövő emberi kapcsolatokra való reflektálást hordozzák magukban, ahol a szereplők között bonyolult többértelmű, enigmatikus összefüggések, viszonyok húzódnak. Ez érzékelhető például a Viszony és a Gond című képeken, ahol az alakok közvetlenül a kép előterében helyezkednek el, bepillantást engedve a nézőnek a saját világukba, kapcsolataikba. Ezeket a kisméretű képeket akár etűdökként, tanulmányokként tekinthetjük a nagyméretű festményekhez, ahol már a hangsúly a kompozícióra, az alakok térben való elhelyezésére tevődik és kevésbé értelmezhető vagy felfejthető a köztük lévő érintkezés típusa.
A digitális cyber léthez kötődő fogalom az interface is, mely időben és térben távoli személyeket képes egy síkba összehozni. Így lehetünk tanúi eltérő beállítottságú és kultúrájú emberek találkozásának az Anna Nicole Smith és Franz Kafka az interface-ben című kép esetében. A magaskultúra és a tömegkultúra ütköztetése jelenik meg itt, hiszen az interface nem a két világ egyesítését szolgálja, hanem épp ellenkezőleg, kiemeli az egymással való szembenállásukat. A Körmenet I. című kép a kiállításnak egy másik érdekes darabja, ahol egy ősi motívum a mai korba való átültetése és modernizálása jelenik meg. A körbejáró alakok asszociációk tárházát rejtik a néző számára. Így az útkeresés révén a dolgok lényegéhez és eredetéhez való visszatérést, az idő ciklikus felfogását, vagy akár a körmenetben lévő alakok összekapcsolódása és egymástól való függése a bruegheli Vakok festménynek a "vak vezet világtalant" eszméje is felmerülhet.
A Várfok Galériában felvonultatott képeken át tanúi lehetünk a művész útkeresésének, ahogy a létezés különböző módjait kutatja ebben a XXI. századi virtuális világban, mely az emberi kapcsolatok és viselkedésformák átértékelését hozza magával.
