A Gödöllői Iparművészeti Műhelyben április végén iparművészek, júniustól pedig néhány festő és egy szobrász fogalmazza kortárs élménnyé a barokk szellemiségét. A kert fizikai valósága ezúttal kisebb hangsúlyt kapott: míg az első kiállításon ide is került néhány alkotás, most a látvány mindenestül bevonult az épületbe. Ez persze festmények esetében így van jól ? mégis kár, hogy téma és kidolgozás, adott esetben maga a kert érzéki élménye és a művek kénytelenek voltak szétválni egymástól. Így az évek óta minden nyáron prezentált összművészeti bemutató itt kicsit szűkebbre sikerült. De cserébe legalább sűrű, intenzív megközelítéssel fordult a barokk tartalmi és stiláris újraélesztéséhez.
Az anyag, melyet a GIM Ház vezetője, Katona Szabó Erzsébet textilművész és Incze Mózes festő állított össze, a képet mint illúziók és kapcsolatok gazdag tárházát szemléli. Sorra vesz néhány hagyományos festői témát és kibontja azokból mindazt, ami a barokktól máig változatlanul érvényes lehet. Csáki Róbert csendéletei a dekadenciát és az élet kimúlását bravúros technikával jelenítik meg: az elmosódó kontúrok, a felület burjánzása és a háttér foltszerű struktúrája az eleven léttől a szétmálló anyagig minden fázist magába foglal. Szikora Tamás is egy-egy tárgyat tesz a kép középpontjába, de ő magányra ítéli: a doboz, a csésze, a tükör nem eleven környezetben áll, hanem a lét elvont színpadán, sötét tónusú háttér előtt, mint a tartalom esszenciája, egy zárt forma, tartály, amiből az életöröm végleg eltűnt.
Nagy Gábor sorozata egy barokk kert háromféle nézetét rögzíti. Az idea, a kert terve az alaprajzot készítő kertművész portréjával kerül közös képre, a megvalósult kert egy másik festmény tárgya, a harmadik darab pedig egy szigorúan neutrális hangulatú makett ? a különös csak az, hogy a három nem felel meg egymásnak. Látszólag egyazon kertről van szó mindhárom műben, találunk is hasonlóságokat, de a pontos megfelelések hiányoznak. A valóság lehetséges olvasatai nyílnak meg itt. Balázs Imre Barna a monokróm festészetből hív elő villódzó, áttűnő, barokk optikai játékokat, Szűcs Barbara Eszter gomolygó háttérben ábrázolt díszbokrai a fényhatásokkal, a növényekből kiáramló pára hatásával Turner képeinek atmoszféráját idézik. Az egyetlen térbe állított mű Szűcs Miklós Tui polírozott fából épített posztamense, amelynek két oszlopán egy-egy önmagába forduló élet-kígyó vonaglik; a mű és a bemutatás módja, kép és keret, illetve plasztika és tartóoszlop ellentmondásos viszonya oldódik itt föl egy fegyelmezett formában.
Csáki Róbert alkotása
Szürrealisztikus hangulatot visz az egész barokkos forgatagba Incze Mózes három festménye. A kert, amit egy robusztus, csavarozott szárnyú angyal szögmérővel rajzol egy üres, kietlen sziklaszirtre, inkább szemfényvesztésnek tűnik, mint leendő földi Paradicsomnak. Ugyanez a szikla jelenik meg a többi képen is, tértől és időtől függetlenül ? bár egy botra kötözött aranyozott állóóra figyelmeztet a dimenziókra ?, ezt is egy-egy angyalfigura veszi birtokba lassú, melankolikus gesztusokkal. A semmiből teremtett világ, a pusztaságban virágzó kert élménye erős szimbólumokkal, szenvedélyes festői vízióval kel életre. Incze Mózes vásznai egészen egyedülálló művek, nem csupán ezen a kiállításon, de a kortárs magyar festészet viszonylatában is.
