A csodálatos mandarin és Háry János kéz a kézben várják a látogatót az Operaház Vörös Szalonjában. Varga Győző jellegzetes, semmivel sem összetéveszthető grafikái ilyen módon azonban nemcsak két korszakalkotó művet helyeznek a reflektorfénybe, hanem - ahogy azt az Hommage a Bartók et Kodály cím is érzékelteti - a legnagyobb tisztelet hangján idézik meg a magyar zene két kiemelkedő alakját.
A kettőség Varga Győző esetében nem csak ebben a formában jelenik meg: a művész munkáiban előszeretettel alkalmazza a pozitív-negatív formák erőteljes kontrasztját, emellett hihetetlen érzékenységgel ragadja meg egy-egy alkotás drámai és humoros oldalát. Legújabb kiállításán is ez érhető tetten, ahogy az egész Európát bejárt, 1988-ban készült Háry János-sorozat furfangos iróniáját és A csodálatos mandarin által ihletett alkotások felkavaró, olykor riasztó képeit szemléljük. Az egymással szemben elhelyezkedő két sorozatot akár egymás kontrasztjaként is érzékelhetjük, ám a másik pillanatban már szerves egészként, a művész markáns formavilágának letéteményeseiként, és nem utolsó sorban egy Bartókból és Kodályból szőtt varázshálóként értékeljük őket. Varga Győző alkotásai nemcsak megalkotójuk gondolatvilágát mutatják meg, hanem a két említett zeneszerzőhöz fűződő kapcsolatát, szeretetét is elénk tárják. A Háry János-illusztrációk színes, fricskaszerű, a művet magát szinte hallhatóan elénk idéző képeiből árad a zene és a Kodály iránti tisztelet - az alkotó egyébként személyesen is ismerte a zeneszerzőt.
A csodálatos mandarint megidéző, gyönyörűségükben is félelmetes képeken nemcsak a szenvedély, hanem Bartóknak a New York-i beton- és autórengeteg nyomasztó sötétségétől való viszolygása is megjelenik. A dinamikus, erőteljes formavilág, a végletes érzelmek és a művész sorsának tragikus alakulása így olvad eggyé ebben a különleges tárlatban.
