A hazai fiatal művészeket inspiráló díj- és ösztöndíjrendszer (pl. Derkovits-ösztöndíj, Strabag-díj) tehát új taggal bővült. Az elnyerhető fél millió forintos alkotói támogatás megközelíti a legrangosabbnak számító, magyar fiatal festőművészeknek járó elismerést, a Strabag festészeti díjat, így az új festészeti díj már indulása pillanatában az egyik legkomolyabb festészeti támogatásnak számít Magyarországon.
A zsűrit Bordács Andrea (esztéta, Új Művészet, Dorottya Galéria), Molnár Kálmán (képzőművész, Magyar Képzőművészeti Egyetem, egyetemi tanár), Philippe Gallicé (üzletember, Café Vian), Nagy Andrea (képzőművész, Artitude Galéria), Rung András (képzőművész, Artitude Galéria) alkották. Az első fordulóban a művészek portfóliót, életrajzot és alkotói tervet adtak le, s a zsűri ennek alapján választotta ki azt a 13 továbbjutót, akik a második fordulóban három eredeti munkájukkal pályáztak.
A zsűri 2007. szeptember 17-én választotta ki közülük a győztest. A díj átadásakor, október 2-án a Café Vianban látható lesz a második fordulóba továbbjutott, 13 művésztől (Appelshoffer Péter, Babinszky Csilla, Bóna Ottó, Gesztelyi Nagy Zsuzsa, Hegedűs Anett Lilla, Laár Balázs, Kammerlohr-Kováts László, Király Gábor, Kucsora Márta, Osgyányi Sára, Páll Tibor Krisztián, Szabó Franciska, Tóth Angelika) egy-egy alkotás.
Bóna Ottó 1991 és 1995 között a Bokányi Dezső Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolába járt Budapestre, díszítőfestő szakra. 1997-től 2002-ig a Magyar Képzőművészeti Egyetemen tanult festő szakon Nagy Gábor és Károlyi Zsigmond osztályába, továbbá a pedagógia tanszéken művészettörténet és vizuális nevelés tanári diplomát is szerzett. Tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének és a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesületének is.
Gréczi Emőke, művészeti író így fogalmazott: "Bóna Ottó művészete mögött filozófia, múltból, hagyományból táplálkozó értékrend, az intim témaválasztás mögött univerzális látásmód áll, melyet reményeink szerint egyszer majd mindenki kezébe vehet vaskos művészetfilozófiai és művészettörténeti kötetek formájában.
Bóna Ottó képein látszólag szokványos jeleneteket látunk. Csakhogy ezeknek a jeleneteknek rendezője van, nem az élet, hanem maga a művész, aki először tenyérnyi kis rajzokon, kompozíciós vázlatokon megírja a forgatókönyvet, hogy a vásznon végleges formát adjon nekik, létrejöjjön, ahogy ő mondja, egy lehetséges világkép, az élettel szinte megegyező második valóság. Minden lehetséges így, minden megtörténhet ebben a formában. Fikció, mely csak abban különbözik a valóságtól, hogy festészeti problémákat old meg, az elmozdulás, a fény, a felület, vagy az ellentétes viszonylatok ábrázolását."
