A névváltást a hangsúlyok eltolódása indokolta. A klasszikus műtárgypiac az utóbbi években világszerte látványosan fordult a kortárs anyag felé, egy-egy mai alkotó munkái már a klasszikus modern árait is felülmúlják. A változás Magyarországon is érzékelhető, a rendszerváltás óta nyílt galériák, aukciósházak sorra alapítják a kortárs kollekciókat, ami mozgásba hozza a művészeket és a kiállítóhelyeket, beleértve az állami intézményeket is. Utóbbiak egyre sűrűbben kezdeményeznek párbeszédet a magángyűjtőkkel, a Műcsarnok, az Iparművészeti Múzeum, a Nemzeti Galéria az elmúlt egy évben több ilyen típusú tárlatot is bemutatott. A folyamat tehát a művészeti élet egészét meghatározza.
A vásár hangulata izgalmas, fantasztikus művek láthatók együtt, Munkácsy, Vaszary, Kepes György, Chagall és Fehér László, a hetvenéves Nádler és a fiatalok, Göbölyös Luca, Kokesch Ádám és Csiszér Zsuzsi, jó hosszan sorolhatnám. A fókuszban a festmények vannak, de a klasszikus és a mai fotó, a videómunkák, kisplasztikák is erős mezőnyt mutatnak. A hagyományos antik műtárgyak közül néhány különleges bútor látható, francia art deco berendezések, a bécsi Wiener Werkstätte legendás tervezőjétől, Josef Hoffmanntól egy elegáns borhűtő és egy nemrég előkerült, csodálatos ebédlőberendezés Toroczkai Wigand Edétől, amely először a párizsi világkiállításon aratott nagy sikert.
