A 2001 novemberében elhunyt Réber László gyermekkönyv-illusztrációin generációk nőttek fel. Neve elválaszthatatlanul összeforrt Janikovszky Éva és Lázár Ervin nevével. Szépirodalmi művekhez készített grafikái és karikatúrái ugyancsak kimagasló jelentőségűek. Kevesen tudják azonban róla, hogy nemcsak illusztrációkat, hanem autonóm grafikákat és plasztikákat is készített. Alkotótevékenységét számtalan szakmai elismeréssel jutalmazták itthon és külföldön.
Szuggesztív, csupán néhány vonalból kialakított rajzai a XX. századi magyar grafika műfajának fontos darabjai. Formavilágára a puritanizmus jellemző, amely éppen a lényegre koncentrálásával válik sokat mondóvá. Csak annyit mutat meg a környező tárgyi világból, amennyi a kép befogadásához okvetlenül szükséges. Kerüli a sallangot, nem részletez. A foltszerűen elhelyezett, élénk színek alkalmazása és az alakok éles sziluettrajza egyaránt jellemző munkáira. Képein a rend és a humor a legnagyobb szervezőerő.
A székesfehérvári Csók István Képtárban (Szent István Király Múzeum) augusztus 3-ig láthatók a grafikusművész munkái. A tárlathoz kapcsolódóan színes programok várják a családokat májusban és júniusban. 15-én a Sebő együttes koncertezik (Lázár Ervin: Erdei dalnokverseny), 30-án Bárányfelhő - bodorítás a Négyszögletű Kerek Teremben címmel zenés drámajáték foglalkozást tartanak, június 12-én pedig dr. Buzinkay Géza beszél a karikaturista Réber Lászlóról Derűs filozófus egy nyomasztó világban címmel.
Réber László 1920-ban született, eredetileg hivatásos sportolónak készült, a gerelyhajítás izgatta. Egy oroszországi fogolytáborban sajátította el a grafikusművészet fortélyait. Hazatérve először a Szabad Száj munkatársaként, karikaturistaként működött, majd a Híradó- és Dokumentumfilmgyár rajzfilmosztályának tervezője lett; később három rajzfilmet is készített. Dolgozott a Ludas Matyinál is. Réber foglalkozott plakáttervezéssel, és 1952-től könyvek illusztrálásával.
