Digitális szobrok

Az első alkotótáborban még a legegyszerűbb képalkotó programokat sajátították el a művészek. Azóta a virtuális valóság egyre mélyebb bugyrait lakták be, a szoftverek egyre szélesebb skálájával fogalmazzák képpé mindazt, amit a szobrászatról gondolnak. Van, aki sosemvolt land-artot varázsol a monitorra, mások a fotó hagyományos közegét bontják elemeire, vagy a fények, nagyítások, kiemelések eszközeivel formálnak háromdimenziós műveket.

Néhányan a digitális alkotások mellett egy-két valódi szobrot, kisplasztikát is bemutatnak most, hogy gondolkodásmódjuk a hagyományos, fizikai térben is megjelenjen. Van, akinél mindkét térben ugyanazok az elemek kapnak hangsúlyt: Szöllősy Enikőt a digitális nyomatokon is a textúra, a ritmus, a hangsúly kérdései izgatják, ugyanúgy, mint a melléjük állított bronz-fa plasztikában. Itt is, ott is a kollázstechnikával emeli ki az összefüggéseket, a szemlélődés fókuszát váltogatja a megvilágítással a nyomatokon, a síkok elcsúsztatásával a szobron. Ritmusokkal, ismétlődésekkel sokszorozza meg a művek szellemi dimenzióit.

Szanyi Péter: Szieszta

Szanyi Péter is a kollázsból építkezik, de ő metaforákat hoz létre a képrészek viszonyából. Megbuherálja a valóságot, összevonja a lehetséges és a képtelen halmazait, ebből alakít ki egy szürrealisztikus összefüggésrendszert a vágyak és a realitás, a rejtett tartalmak és a nyílt üzenetek között. Kelecsényi Csilla a tér fogalmát a tervező és a megtervezett, az eszményi és a praktikus egymásra vetítésével értelmezi. Hétköznapi figurái sokszor ismétlődve vonulnak végig egy mérnöki alaprajzon, folyton váltva a síkokat, mintha egy metafizikai teret próbálnának belakni, miközben mobiltelefonon beszélnek, ideges városi forgatagban tájékozódnak. Perger László ugyanezt a másik valóságból szemléli: absztrakt struktúrái belenőnek a végtelen, szabad, tágas térbe, szabadon burjánzanak újabb és újabb formákat öltve, mint valami építőjáték elemei. Mértani szerkezetek, ugyanakkor viselkedésük megdöbbentően organikus, akár a sejtek mikro-, akár a társadalom makrofolyamatainak képét megláthatjuk bennük.

Többen keresték a kapcsolatot a természet formái és a digitális kifejezésmód között. Lévay Jenő fraktálszerű felületből emelte ki egy gerincoszlop folytonosan épülő szerkezetét, káosz és rend egyszerre, egymás ellenében bontakozik ki a hatalmas méretű nyomaton. Péter Ágnes a vízből ?formált? digitális szobrot, a kinagyított fotórészleteken a vízcseppek anyagszerűségét kutatja, kimerevített pillanatokkal épít szobrot a vízen csillogó fényből.

Gábor Éva Mária alkotása

Gábor Éva Mária virtuális land-artját a szellem belső törvényei formálják labirintussá vagy szabályos mértani idomokká: az épített dombok, fűszőnyegek sorai közé meditációs szövegek simulnak, a rend, a nyugalom, a felsőbb világok méltósága járja át a tájat. Ugyanezt dolgozza tovább egy digitális videóban, amelyben a meditáció, a személyiség lehullása és újraépülése a formák folyamatos halála és újjászületése által válik képpé.