Szabó István a XX. századi magyar építészet egyik kiemelkedően gazdag és sokoldalú életművel rendelkező mestere. Pályája a két világháború között indult, és a nyolcvanas évekig ívelt; munkássága nemcsak stilisztikailag, de műfaji sokféleségében is tükrözi a XX. század változatos, nemegyszer politikailag is terhelt évtizedeit. Legjelentősebb alkotásai között említhető a Magyar Rádió legendássá vált Pagodája (1949), az inotai Béke Művelődési Ház (1955-59), a Martinelli téri irodaház és magasgarázs (1969-73) és a farkasréti Mindenszentek-templom (1975-78), Budapest első, a szocialista érában emelt temploma. Szobrászként, grafikusként és üvegművészként is kiemelkedőek alkotásai.
Egy elfelejtett mester: Szabó István a Kortárs Építészeti Központban
Képző
Az Országos Műszaki és Fejlesztési Bizottság megüresedett székházát 2008 tavaszán foglalhatta el a Kortárs Építészeti Központ (KÉK) a Szervitává visszakeresztelt Martinelli téren. Ekkor fogalmazódott meg a gondolat, hogy az épület tervezője előtt emlékkiállítással tisztelegjenek. A közelgő bontás miatt a KÉK 2008. december végén elhagyja az épületet: a megvalósult tárlat így búcsú is egyben, az építész halálának 20. évfordulóján.
A kiállítás javát a Szabó István hagyatékából származó, ma is a család tulajdonában található tárgyak adják. Ezeket a Magyar Építészeti Múzeumtól és a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Fényképgyűjteményéből kölcsönzött anyagok egészítik ki. A kiállított tárgyak között olyan érdekességek találhatóak, mint a farkasréti Mindenszentek-templom eredeti makettje, az 1958-as brüsszeli világkiállítás magyar pavilonjába készített plexiszék, vagy az OMFB-székház első tervvariánsának nagyméretű, a nagyközönség számára soha be nem mutatott lapjai.