 |
| Kárpátalja |
(MTI) - Az eredetileg sebésznek készülő, görög katolikus pap apától és budapesti zenetanárnő anyától Ilosván (Irsava) született Bokotai Lóránt Pál egy Van Gogh-ról szóló könyv elolvasása után fordított hátat az orvosi egyetemnek, és végezte el 1970-ben a Lembergi Képzőművészeti Akadémiát. Művészi pályáját Munkácson kezdte színházi díszletfestőként, és ekkor került a kezébe egy Csontváry-album, amely elemi erővel hatott alkotói szemléletmódjára.
Mivel nem akart megalkudni és szocreál képeket festeni, az alkotói szabadság anyagi hátterének megteremtése reményében nyakába vette a hatalmas szovjet birodalom beláthatatlan térségeit. A Krím-félszigeten dekoratőri munkával eltöltött hét év után végül Szibériában, a kőolaj-kitermeléséről ismert Nojabrszkban kötött ki, hogy negyedszázadra lehorgonyozzon, és saját festőiskolát teremtsen az embert próbáló éghajlati viszonyok között.
A Munkács központi galériájában Lengyel Zoltán polgármester által megnyitott Bokotai-kiállítás a művész "hazatérésének tárlata". A közeli Beregszentmiklóson (Csinagyijevo), apja egykori szolgálati helyén letelepedett festő tervei között szerepel helyi művésznövendékek oktatása. Családjának egyik része még mindig Oroszországban, két felnőtt gyermeke és a családjuk viszont már Kárpátalján él.
Ahogy a magát semmilyen irányzathoz nem soroló művészt, úgy a képeit is a többes kötődés jellemzi. Absztrakt vásznai összhatásukban kerek egészet képeznek, miközben a helyüket önmagukban is megálló képmozaikokból építkeznek. A gondolatsűrítményként ható festmények ötvözik magukban azoknak a népeknek a motívumait, amelyek körében Bokotai az eddigi életét töltötte.
A művész alkotói módszere is eredeti: előmunkálatok nélkül, zenei inspiráció hatása alatt, improvizációszerűen viszi fel a vászonra a megélt élettapasztalat tükrében születő gondolatait. Mint az egyik oroszul adott interjújában elmondta, igyekszik vegyíteni a XX. század valamennyi irányzatát, de oly módon, hogy tudatosan ellene megy az akadémiai kánonoknak, s mintegy a káosz és a színek diszharmóniájának ütköztetésével törekszik lelki harmóniájának a megteremtésére. Festményein gyakran elevenednek meg az ókori mítoszok világa mellett a világmindenség fantáziát csigázó olyan jelenségei, mint a fekete lyuk vagy az univerzumot kémlelő, emberi tudatot jelképező szem.
