A rézkor utolsó szakaszában (Kr. e. 3600/3500?2800/2700) a Baden-kultúra népcsoportjai telepedtek meg a Kárpát-medencében, így Budapest területén is, ahol 40 régészeti lelőhelye ismert. Ötzi a ?jégbezárt? ember életének 45 éve ezen a 800 éven belül helyezhető el, a 33.-32. évszázadon belül. A Baden-kultúra létrejöttében a középső rézkori népelemek maradványai, a Pontus-vidéki (Fekete-tenger) Gödörsíros kultúra (Gödörsíros kurgánok népe) beszivárgása, valamint égei és északnyugat-anatóliai korabronzkori kultúrák hatásai játszották a fő szerepet. A fővároshoz tartozó Duna mentén és patakok partján, hegy és síkvidéken létesített településeik békés életmódot tükröznek. A középső rézkor virágzó fémművességével szemben a késő rézkor idején a réz felhasználása jelentős mértékben lecsökkent, mely a társadalmi, gazdasági és szellemi életben bekövetkezett változásoknak, és feltételezhetően a kereskedelmi utak megszűnésének tudhatók be. A késő rézkori Baden-kultúra Budapest területén feltárt telepnyomai sűrű településhálózatra utalnak, melyek gyakran egykori szigeteken, ármentes térszinteken találhatók. Házaik ? melyek feltételezhetően felszínre épített boronaházak voltak ? nem ismertek, csupán a leégett épületek maradványai (ág és deszkalenyomatos paticsrögök-kiégett házfaltörmelékek, és nehezékek), tapasztott tűzhelyek kerültek napvilágra. Telepeiket alkalmi gödörben létesített tüzelőhelyek és hulladékgödrök jelzik. Klímaökológiai adatok szerint a rézkorban éghajlatváltozás következett be: tartósan hűvössé és nedvessé vált az időjárás (szubboreális klíma). A szélsőségesen kedvezőtlen klíma alatt a gabonatermesztés visszaesett és a nagyállattartó életforma (szarvasmarhatartás) került előtérbe, de kiskérődzők (juh, kecske, sertés), valamint kutya tartására vonatkozóan is rendelkezünk adatokkal. A régészeti ásatások során kiiszapolt földmintákból nyert makrofosszilis maradványok alapján elmondható, hogy az itt élők elsősorban pelyvás gabonákat termesztettek. A legfontosabb gabonaféle az alakor (Triticum monococcum) volt, ezt követte az árpa (Hordeum vulgare) és a tönke (Triticum dicoccum), számolnunk kell a borsó, lencse, cicorlencse, és a len termesztésével is. A késő rézkori Baden-kultúra emberének hitvilága, a különböző irányokból érkező hatásoknak köszönhetően, rendkívül sokszínű és összetett képet mutat. A korszak vallási életének jellegzetességei a balkáni összefüggéseket mutató fejnélküli (vagy cserélhető fejű) idolok, melyek feltehetően házi szentélyek tartozékai voltak, és az antropomorf (ember alakú), valamint a gynaecomorf (női alakot imitáló) edények. A kultúra temetőiben hamvasztva, a későbbiekben pedig inkább zsugorított testhelyzetben, a túlvilági életre szánt tárgyakkal együtt temették el a közösség halottait. A Baden-kultúra magyarországi kutatása során, mindössze négy esetben lehetett megfigyelni sztélé állítást, mely jelenség a keleti Pontus-vidéki sztyeppe népcsoportjaitól átvett szokásként értékelhető. Eddig ismert legnagyobb példánya a Budapest-Káposztásmegyeren előkerült, négyszögletesre faragott kőoszlop. A sztélé, egyrészt az eltemetett egyének társadalmi rangját jelezhették, másrészt a vallási élettel szoros összefüggésbe hozható rituális temetkezési hely jelölését is szolgálhatta. A kultúra életében a vallási elképzelésekkel összefüggő szimbolika fontos szerepet játszott. Ennek kiemelkedő példája a halottak mellett, vagy azok közelében, rituális ceremónia során feláldozott állatok eltemetése. A rézkori szarvasmarha áldozatok a föld és termékenység többrétegű kultuszának maradványai lehetnek. A késő rézkori Baden-kultúra több évszázados békés életének új népcsoportok megjelenése vetett véget, Budapest környékén feltűnnek a dél felől érkező Kostoláci kultúra rövid életű telepei is. A bronzkor (Kr. e. 2800/2700?900/800) ? amely az egyre növekvő fontosságú nyersanyagról kapta nevét ? fő jellegzetességeit elsősorban a gazdálkodás és életmód átalakulása, valamint a népmozgások határozzák meg, mely időszakban a Baden-kultúra nagyállattartásával szemben a földművelésre alapozott életmód kerül előtérbe. A kiállítás megtekinthető: 2004. december 10. ? 2005. február Cím: Budapesti Történeti Múzeum, Vármúzeum ? Budapest, Budavári Palota E épület Kép: Jellegzetes kerámialeletek a késő rézkori településekről
