Fáklyafény és örömzene - MÚZEUMOK ÉJSZAKÁJA - NEMZETI MÚZEUM

Képző

Nem csalódtam. Az anyaintézmény kamaszos frissességgel ontotta magából a jobbnál jobb programokat. Olimpiák és hungarikumok, zene és tánc, körülötte a kertben éjjel fáklyás vándorút, nyitottság és izgalom lengte be a tereket. Nemigen volt olyan zug, ahová az állandó történeti, illetve az időszaki kiállításokon túl ne vittek volna valami pluszt, délutántól hajnalig mindig történt valami.
 

A hungarikumok már a kertben kezdődtek, kürtőskaláccsal, pálinkával és katonazenekarral. Odabent a pinceszinti Lapidáriumban a Gesualdo Kamarakórus énekelt, mellette a Mithrasz-szentélyben rögtönzött moziteremben egész éjjel folyamatosan ment a Kishamis című dokumentumfilm legendás balatoni vitorlásokról, melyek közül a film címét adó hajót még a Széchenyi-család megbízásából egy skót mérnök tervezte, és már száz éve hasítja a Balaton vizét. A forró nyári éjszakában megkapó pillanatokat hozott a film, ritkán látható képeket a Balaton titkairól és a méltósággal teli, öreg vitorlásokról.

Egy szinttel följebb a közelgő londoni olimpia kapcsán a magyar ötkarikás sikereket idézte fel egy kamarakiállítás, amire sok gyerek behúzta a szüleit. Hálás közönsége lett a kvízkérdéseknek, a kihúzható fiókokba rejtett relikviáknak, és ? tanúja voltam ? több látogatóból nosztalgia tört föl a moszkvai olimpia Misa mackója láttán. A kurátor, Gál Vilmos muzeológus olyan bensőséges élménnyé tette a tárlatvezetést, hogy az inkább baráti találkozássá, közös emlékek felemlegetésévé lett.
 

Az emeleti kupolateremben a sanghaji világkiállítás magyar szenzációja, a Gömböc modelljei bólogattak komótosan: középütt a Múzeum alapításának tiszteletére az 1802-es évszámot viselő, tömör üvegből készült példány, körben a falak mentén pedig azok a műgyanta Gömböc-modellek, melyeket a 2010-es sanghaji bemutatóra művészek festettek ki magyar motívumokkal és kortárs vizuális jelekkel; a ?hammbekaplak? meseszörnytől a ?négyszögletes kerekerdő? matematikai paradoxonjáig mindenből gömböc-minta lett. A kupolaterem mögött, a díszteremben igazi forró nyári pillanatokat élt át a közönség. A debreceni Valcer Táncstúdió keringőit, palotásait még csak rendesen megtapsolták, de amikor a Kék Duna-keringőt az utánuk következő Vajda Gipsy Koncertzenekar húzta alájuk, már tombolt a terem. Vajdáék innen még följebb vitték a hangulatot, majd a csúcsponton zöld selyem estélyiben megjelent Yuka Furudate, egy tokiói női cigányprímás, akiben a magyar cigányzenészek az újraszületett Cinka Pannát látják. Mindez a díszterem méltóságot árasztó táblaképei, Ferencz József, Kossuth és Sissi portréi alatt feledhetetlen pillanatokat hozott, ehhez képest Berec Péter harmonikakoncertje és az éjfélkor kezdődő reneszánsz lantmuzsika már csak ráadás lehetett.

A Múzeum lépcsőjét eközben a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola textiles tervezőinek költeményeibe bújt kígyólányok szállták meg, öltözékükön folyton változó fényjelek szaladtak végig ? és néhány figyelmetlen néző árnyéka, akik átgázoltak a vetítő és a lányok közötti részen. Odébb ugyancsak BKF-es hallgatók várták kreatív ékszerkészítő kurzusra a szellemi és folyékony hungarikumoktól eltikkadt látogatókat, akik már a fáklyás kerti séta impozáns látványát is csak messziről élvezték. Derűs és barátságos estét köszönhetett sok ezer látogató a Nemzeti Múzeumnak.