A gyűjtemény sok ezernyi, egységes szabvány szerinti, hadifoglyokról, őrökről és osztrák lakosokról készült arcképből áll, amelyet "tudományos" célból gyűjtöttek össze és archiváltak. De a mű nem az egykorú dokumentumok történeti feldolgozása. Célja inkább az, hogy egyfajta labirintus struktúrában megmutassa: hányféleképpen nézhetünk rá a másik emberre. Miként nézi, szemléli, érti félre vagy érti meg a mai néző ugyanazon képeket különféle - művészettörténeti, történeti, kortársművészeti, életrajzi vagy akár lélektani - kontextusokban? A drámai erejű mű erkölcsi kérdésekkel, a történelmi emlékezet hiányaival és előítéletes reflexeink működésének felkavaró tapasztalataival szembesíti azt a nézőt, aki hajlandó olvasni ezeknek az embereknek a tekintetéből.
