Frida Kahlo 1907-ben, Mexikóvárosban született. Apai nagyszülei Magyarországról települtek át Németországba, apja innen ment Mexikóvárosba. Az eredetileg orvosnak készülő Frida Kahlo a XX. századi Mexikó emblematikus alakjává vált, neve egyet jelentett a mexikói kultúrával. A feminista mozgalom előfutára volt, a személyét körülölelő mítosz globális méreteket öltött.
Frida Kahlo művészete szorosan egybeforrt sorsával. Festményei és rajzai tükörképei fizikai és lelki fájdalmakkal gyötört életének, ugyanakkor a szürrealizmus és az új tárgyilagosság elemeit is felmutató munkássága egyike a két világháború közötti időszak legösszetettebb fejezeteinek.
Kahlo 1925-ben, egy buszbalesetben súlyos gerincsérülést szenvedett, így hónapokra gipszfűzőbe kényszerült. A fájdalom és az unalom elől menekülve kezdett festeni. Finom, kecses vonalvezetésű önábrázolásai a reneszánsz festészet alakábrázolásához igazodtak.
Első, szürrealista hatású képeit a 30-as évek elején készítette. A Kahlo belső világából táplálkozó, ikonográfiailag sokrétű kompozíciókon jól érezhető a szürrealisták által gyakran űzött művészi játék, a cadavre exquis szelleme. Ennek lényege, hogy a szövegek vagy rajzok ?vakon? jöttek létre, illetve találomra váltogatta egymást rajz és szöveg.
Kahlo önábrázolásai a 40-es években teltek meg igazán expresszióval: isteníteni való szentként jeleníti meg magát képein, akinek a kisugárzása elől nincs menekvés.
