(MTI) - A tárlat az 1989-ben megrendezett és azóta legendássá vált Kék Acél című kiállításon bemutatott művektől indul. Azon a kiállításon egy olyan művészgeneráció - köztük Gerber - jelentkezett, amely a mindennapi életet ironikusan ábrázolta és a maga műfajában kritizálta a fogyasztói társadalom túlzásait.
A Munkácsy-díjas festőművész pályája a kései nyolcvanas években indult. A tatabányai gyermekkor, a munkásváros miliője erős nyomot hagyott a később Budapestre költözött Gerberben. A Kádár-korszak ismert és megmosolygott vagy éppen hidegrázást kiváltó szlogenjei, tárgykultúrája, színvilága, ismerős szürkesége, gondolattársításai, tárgyegyüttesei térnek vissza munkáiban.
Gerber Pál sokrétű életművében az áruemblémák éppoly súllyal esnek latba, mint a használati vagy berendezési tárgyak, így a "nagymamafotel" vagy munkaeszközök, mint a kalapács. A kilencvenes években az új gazdasági, politikai berendezkedés fordulatot hozott a fiatal festő művészetében is, amely azonban megőrizte alapvető jegyeit, mindenekelőtt a folyamatos párbeszédet a környező világgal.
Így a Polifónia projekt részeként az autóbuszok oldalát olyan feliratokkal látta el, amelyek agresszió nélkül zökkentették ki az utazóközönséget mindennapi közönyéből. A Feltámadunk című postai bélyegzője egy asztalt ábrázol csonka, de éppen visszanőni készülő lábbal.
Az életmű-kiállításra 250 oldalas katalógust is kiadott a Ludwig Múzeum Hornyik Sándor, Pataki Gábor, Sturcz János és Tatai Erzsébet tollából, Oltai Kata szerkesztésében.
Gerber Pál Egy énekkart keresek, ahol még énekelnek és egy mosodát, ahol még mosnak című retrospektív tárlata augusztus 15-ig lesz nyitva.
