"Noha már (kisebb-nagyobb megszakításokkal) százhúsz éve az állandó nyilvánosság és a közösségi tér kitüntetett pozícióba helyezett, meghatározó jelentőségű eleme, mégis alig-alig ismert: a Rochlitz Gyula-tervezte, 1884-ben átadott (1891-ig Középpontinak nevezett) budapesti Keleti pályaudvar épületének homlokzatán, J. Watt és G. Stephenson szobrával övezve a Közlekedés allegóriája, másként és konkrétan a gőz keletkezése című szoborcsoport áll. E mozgalmas együttes alkotói - a művet Fessler Leó mintái után Mayer Ede és Brestyánszky Béla készítette - minden bizonnyal az elsők között szembesültek a gőz művészeti alkotásban való megidézésének, tárgyiasításának problematikájával. A gőz-téma valószínűleg megfoghatatlansága, tünékenysége, illanékonysága miatt sem válhatott a művészet (és kifejezetten a szobrászat) megkülönböztetett szerepű és jelentőségű tematikájává, szimbolikus vagy metaforikus üzenethordozójává, jóllehet mint jelenség a XX. század számos korszakának és az ezredforduló periódusának jelentéssűrítő, kifejező erővel telített médiuma lehetett volna. Alig néhány, a gőzhöz kapcsolható alkotást idézhetünk fel emlékezetünkben, s e kevés mű egyik legismertebbjeként Derkovits Gyula Vasút mentén című képét, amelyen ugyancsak meglehetősen mellérendelt szerepet kapnak a kompozíció szürke gőzfoltjai. Eltávolodva a vasúttól rádöbbenhetünk, hogy gőz sokféle lehet: a lazán zárt edényben hevített, forrás alatt lévő víz kicsapó gőze, az ünnepi ebéd levesének gőzölgése, a vasalónak a vizes ruhával való érintkezésekor felszálló kis gőzfelhője, a gőzgép (mozdony, hajó, régi mezőgazdasági szerkentyűk) által kibocsátott, sivító hanggal kísért gőzsugara, a gőzfürdő gomolygó, nehéz, párás gőze, vagy a szabadtéri meleg források és elfolyó vizek hideg évszakokban megfigyelhető párolgása. A gőz lehet átláthatatlanul sűrű és alig észrevehetőn elillanó, lehet súlyos és könnyed, nedves és száraz, felüdítő és kellemetlen. A Textilmúzeum időszakos kiállításának anyagaként, a múzeumnak a textil kiterjesztett jelenség- és jelentésköreit kutató tárlatsorozatában közönség elé tárt műtárgyegyüttesben a textilneművel oly futó és rendkívül különleges kapcsolatot teremtő gőzt kell megvizsgálnunk, vagyis most az igencsak szerteágazó, a gőzzel kapcsolatba hozható fogalomkör konkrét és átvitt értelmű elemeit (mint például gőzeke, gőzkamra, gőzfűtés, gőzgép, gőzhajó, gőzmozdony, gőzmosoda, fáradt gőz, kár a gőzért, a gőz leeresztése, a halványlila gőze sincs, a beindul a gőzhenger stb.) mellőzni kényszerülünk, s a gőzölés eljárását, illetve az eljárást ösztönző eredőket és a célokat, a gőzölés-eredményeket kell szemügyre vennünk. Vizsgálati anyagunk bőségesnek ítélhető, mert a múzeum kiállítási felhívására negyvennél több alkotó jelentkezett: elsősorban a textil-ágazat művészei, de más alkotóterületek művelőit is alkotásra ösztönzött a gőz/vasalás témaköre. A gőzzé váló nedvesség-vizesség hatása alá vonás, a gőzzel való kezelés, a gőzbeni átjáratás a textil- és konfekcióiparban (és a textilművészetben) az összegyűrődött anyagokat kisimító (vagy a kisimítottakat összegyűrő) felhevített vasalóval, hengerpárral vagy két sík lappal hajtatik végre, s ily módon végső soron párologtatással keletkezik az a gőznek nevezett légnemű anyag, amely akár egy rejtélyes folyamat lezajlásának látható jelzéseként is kategorizálható. A gőz láthatatlanul átjárva az anyagot (és abból láthatón távozva) hosszabb-rövidebb távra egy, valamifajta tetszést kiváltó textil-állapot létrehozására és konzerválására hivatott. E jelenségvilág - és az e jelenségvilágból kibontható jelentéstartamok - megragadására vállalkoztak a Textilmúzeum felhívására művekkel reflektáló alkotók, akik a textil (és a textilhez kapcsolódó, a textilhez applikált anyagok) fantasztikus matéria-változatosságát alkalmazva és felvonultatva meghatározó módon az elvontságok, az absztrakció tartományában lelték meg műalakítási lehetőségeiket. Néhány, a vasalóra utaló tárgy-idézet-kép mellett a síkba komponált, illetve a rétegzettségek domborműveivé avatott absztrakt munkák leginkább a könnyedségek, a finomságok, a légiességek, a bensőséges visszafogottságok aurájának megteremtésével, érzeteinek asszociatív árnyaltságú tárgyiasításával élnek. Általában a gőz-jelenséget, a gőz-mibenlétet, a gőz-természetet feldolgozó textilműveket is vasalással, gőzöléssel formálják meg alkotóik, így ez a téma, illetve ez a műalakítási eljárás kétszeresen, és meglehetősen bonyolult, áttételes formában - megidéző megidézettként és megidézett megidézőként - van jelen ezen a kiállításon, egyúttal jelezve, hogy habár el is száll a gőz, azért valamiképpen mégis marad." - Wehner Tibor A kiállítás helyszíne: Textil- és Textilruházati Ipartörténeti Múzeum - 1036 Budapest, Lajos u. 138. A tárlat megtekinthető: 2004. október 19. - december 31., hétfő kivételével naponta 10-16 óráig.
További cikkek ebben a rovatban
