Budapest és több vidéki nagyváros arculatát máig ez a stílus határozza meg, ebben az időszakban épült föl a nagyváros számos középülete, a mai Budapest sok építészeti gyöngyszeme. A példák, előzmények sok esetben a berlini, bécsi épületekben kereshetők. A magaskultúra a német nyelvterület kultúrájának része volt, és bár jellegzetes magyar vonásokat öltött - különösen a keleti motívumok használatában -, az építészet a kiegyezés után Magyarországon gyakran a német mintát követte.
A kiállítás feldolgozza az intézményi kapcsolatokat, a magyar építészek németországi tanulmányait, illetve az itt tervező, sőt letelepedő külhoni mesterek életét - a legnevesebbek közülük Láng Adolf, Kallina Mór, vagy az új Műcsarnokot és a Szépművészeti Múzeumot tervező Schikedanz Albert -, és bemutatja azokat a budapesti épületeket, amelyek mögött konkrét berlini vagy német minta sejthető. A tárlatnak otthont adó épület, a Magyar Tudományos Akadémia maga is tárgya a bemutatónak, hiszen a hazai historizmus egyik legszebb palotája, Friedrich Aughust Stühler berlini királyi építész tervei alapján készült.
A most készült fotók és a százesztendős tervlapok birodalmi méltóságot sugárzó épületeket mutatnak - köztük az egyik legszebb mű, az Ybl tervezte Várkert ma is romokban van, csupán a fényképeken ragyog fel néhány részletén az a szépség, amit egykor sugárzott a város felé: az ókori motívumokat mutató mozaikok, freskótöredékek ma már alig felismerhetők. A képek Hajdú József és Mathias Max munkái. A kiállításhoz október 4-6. között nemzetközi építészettörténeti konferencia kapcsolódik.
