Korunkban virágzik a hamisítás. A bolhapiacokon is tengernyi a hamisítvány, jobb-rosszabb másolat, képek és szobrok, egyéb tárgyak. Ezek egy része időnként "becsúszik" a galériákba, megtévesztve még a szakértőket is, s az óvatlan gyűjtők sokszor óriási pénzeket fizetnek a replikákért.
2007 őszén a budapesti Nagyházi Galériába bevittek egy hagyatékot, melynek nagy része régebben vagy újabban készült hamis kép, műkedvelő festő kezétől származó másolat, vagy éppen csak gyenge próbálkozás volt. A galéria első gondolata az volt, hogy megsemmisíti az összes képet, így csökkenti a piacokon fel-felbukkanó hamisítványok számát. Néhány papírképet el is égettek a Falk Art Fesztivál keretében.
Ezt követően egy művészettörténész, Nagy T. Katalin elhatározta, más megoldást ajánl a megsemmisítésre, mégpedig az újjászületést. A galéria egyetértett az ötlettel, s a képek kortárs művészek kezébe kerültek, akik azokat kedvükre átalakíthatták, feldarabolhatták, átfesthették. Megszületett az utóbbi évek legszórakoztatóbb képzőművészeti anyaga, tele humorral, játékkal. 2008-ban Budapesten és Kecskeméten, 2009-ben Egerben mutatták be az újjászületett műveket, s nyáron szeptember 13-ig a miskolci Herman Ottó Múzeumban látható a folyamatosan bővülő anyag. Nagy T. Katalin szándéka, hogy a hamisítványátalakító munka mozgalommá szélesedjen, sajnos, vagy a projekt szempontjából szerencsére, utánpótlás mindig van.
Egyebek között id. Markó Károly, Koszta József, Rippl-Rónai József, Csók István, Iványi Grünwald Béla, Vaszary János, Kádár Béla, Aba Novák Vilmos, Czóbel Béla és az európai festészet mesterei után készített hamisítványok újjáteremtői között van többek mellett Baglyas Erika, Chilf Mária, El Kazovszkij, ef Zámbó István, fe Lugossy László, Szurcsik József, Várnagy Tibor.
