Huszár Andrea Magdolna 2000-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem szobrász szakán. Alkotásaira jellemző az eredeti anyaghasználat. Törékeny, többnyire mulandó anyagokkal - papírral, kartonnal, textillel, üveggel, sóval, porral, sőt tojáshéjjal - dolgozik, instabil vagy amorf anyagokat hoz helyzetbe. A gondolatiság és a kézzelfogható anyagiság - vagyis a műalkotás intellektuális és szenzuális oldala - szoros egységet alkot műveiben.
Anyaghasználata mellett eredeti a térértelmezése is, állandóan a kint és a bent kérdése foglalkoztatja. Munkái többnyire helyspecifikus installációk. A szobrászat fogalma a hetvenes évektől ment át azon az átalakuláson, aminek eredményeként a korábban szinte csak tárgytestekben gondolkodó szobrászok megbontották a szobor lehatárolt, zárt rendszerét és helyébe a testek és terek viszonyának vizsgálatát helyezték. Ezek a kérdések foglalkoztatják Huszárt is. A fiatal szobrászt egy installáció elkészítésénél alapvetően az azt befogadó tér érdekli. Megkeresi az adott tér egy számára érdekes, jellemző tulajdonságát, és munkájával rámutat, kijelöli, ha úgy tetszik "bekeretezi" azt. Mostani kiállításának alapgondolatát a múzeum Díszterme és annak több évszázados története adja.
