Munkájában alaposan és részletesen dolgozza fel azokat a szempontokat, amelyekkel a meghirdetett célt: "Lesz végre állandó kiállítása az Iparművészeti Múzeumnak" - elérhetik, hogy végre bemutathassák , azt a rengeteg kincset, amelyet a múzeum nagy igazgatói: Ráth György és Radics Jenő, és az adományozó magánszemélyek, múzeumok, vagy árveréseken vásárolt művek jelentenek. A tematika célja, hogy végre a nagyközönség örömét lelje ebben az új és átfogó kiállításban. A szakmai közönség is csemegézhessen a ritkaságok láttán, mert mint feltételezhető volt a raktárakban rengeteg olyan kincs rejtőzködik, amelyek szponzorálási és donátori problémák miatt nem láthatóak, még ma sem. A Zsolnay- díszedények, Róth Miksa üvegablakok, selyemszőnyegek, csipkék, ezüstcsatok, meisseni porcelánok, angol üvegablakok és textilek. Az 1900-as párizsi világkiállításon vásárolt ékszerek, lámpák. 1898-as Tiffany üvegek Régi úri családoktól adományozott habán kerámiák, holicsi fajanszok, reneszánsz kelengyeláda, miseruhák, valamint Ráth György antik és egyiptomi kincsei. A többit nem is említve. A múzeum team-je arra az elhatározásra jutott, hogy a szponzorokon kívül szeretné bevonni a donátorokat is, és ezzel lehetővé teszi, hogy egy-egy család, cég, vállalat, vitrineket és a benne lévő műtárgyakat örökbe fogadjon. Erősítve ezzel a hazai kulturális szférából annyira eltűnt mecénási szemléletet. Jó lenne, ha az európai rangú gyűjteménynek legalább egy része nem a raktárakban állna. Mi reméljük, hogy lesz végre állandó kiállítása az Iparművészeti Múzeumnak. Vajda Ildikó/Artnet Kép: Váza- Ernst August Leuteritz - Meissen, 1860 körül
